Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

A csapatban mindig akadt egy-egy jó mesélő is, aki esténként tréfás mesékkel, találós kérdésekkel vagy betyártörténetekkel szórakoztatta társait. Hagyományos szokás volt, hogy az újonc summásokat, akik először voltak a summásmunkán, „felavatták". Ezt summásbérmálásnak nevezték. A ceremónián az uradalom képviseletében az intéző is ott volt, s néha italt is kaptak az ebédhez. A bérmálás vasárnapjának reggelén a hodály, a salenda kitakarítva, tisztán várta az ünneplőket. A bérmálandók az idősebbek közül bérmakeresztszülőt választottak, akit keresztapámnak, keresztanyámnak szólítottak halálukig. Az új summások bort vettek a bérmaszülőknek, azok pedig apró-cseprő ajándékot viszonzásul. A bérmálás az ismert templomi szertartás mozzanatainak profanizált változata. A bérmálandók körben letérdepeltek a hodály közepén, a keresztszülő a hátuk mögött állt. Jó beszédű, jó humorú, gyakorlott öregebb summás volt a pap. Fején papírból püspöksüveg, vagy ezt helyettesítendő, egy háromlábú serpenyő. A püspöki talár szűr, vagy egy kifordított bunda. Két ministráns vitte a szentelőt - egy bot végére csavart vizes rongyot -, a füstölőt - egy zománcos edényben izzó faszenet, amire száraz marhatrágyát szórtak, - és a szalmával befont keresztet. Az olaj a szenteléshez - kocsikenőcs. A pap a ministránsokkal körbe vonult a bérmálandók sora előtt. Utánozta a pap mondásait, amit komikus betétekkel fűszerezett. Az újoncok homlokára kocsikenőccsel jeleket rajzolt, arcukon szétmázolta, miközben gyengéden arcul csapkodta őket. A szentelőt belemártotta az ott lévő vizesvödörbe s a nézőket megszentelte,^ azaz, alaposan lelocsolta. A füstölővel meg-meg füstölte őket. Ezzel a szertartás véget ért. Utána cuháréi tartottak, táncoltak, ittak. Gyakran még cigányzenekart is fogadtak a mulatsághoz, amit az uradalom fizetett. A keresztszülő-választás általánosan ismert szokás a summások között.

77 Már említettük, hogy a summások az aratást várták legjobban, hiszen ekkor szinte „maguknak dolgoztak". Ha az aratás megkezdésekor az uradalom bérlője vagy az intéző kiment a búzatáblára, az asszonyok kis búzakoszorúval vagy búzacsokorral, amibe virágot is tettek, megkötötték a karját, s valamelyik bátrabb leány felköszöntötte. A megkötésért áldomás járt. Az intéző pénzt adott a summásgazdának, aki bort vett az aratóknak, ha esetleg több pénzt kaptak, szétosztotta közöttük.

78 Az aratás befejezésével búzakoszorút fontak az uradalom tulajdonosának vagy az intézőnek, de gyakran mind a kettőnek. Ezután este jobb vacsorát kaptak, az intéző italt is vett mellé és a summások cuháréi tartottak. A játékok, cuhárék mellett csendesebb foglalatossággal is telt a pihenőidő. Mivel az asszonyoknak vasárnap is volt munkájuk, mosás, foltozás, kevésbé értek rá. Ha időben befejezték, felvették a félünneplő ruhájukat, a lányok is kicsinosították magukat és bementek a falu templomába, ha közelebb volt, vagy a faluban sétálgattak, nézelődtek. A férfiak, legények is elmentek a faluba, a kocsmában ittak, megvették maguknak a következő hétre a dohányt. Néha a kocsmában tartott bálon, amit a falubeliek rendeztek, a summások is részt vettek. Akik a tanyán maradtak, rendbe hozták a szerszámokat, kártyáztak, pihentek, beszélgettek, levelet írtak az otthoniaknak. 77. MANGA János 1977. 245-246. A matyó summáslány tarlókeresztanyát választott, aki megfésülte, segített rendbetenni a ruháit. Változó összetételű bandában ugyanaz a lány több keresztanyát is választott, de a keresztanyával való összetartozását mindegyikkel megtartotta. FÉL Edit-HOFER Tamás 1979. 14. 78. Ez a szokás, amely az aratás megkezdéséhez kapcsolódik, nemcsak a summások között ismert, hanem általános a gazdák aratói között is. MANGA János 1977. 248., MADARASSY László 1928. 89. 295