Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

Egyik legkedveltebb volt a meny asszony-vőlegény es, vagy lakodalmas. A szereplői: menyasszony, vőlegény, vőfély (aki tudta a vőfélyverseket, mert otthon is vőfély szokott lenni), násznagy, koszorúslányok, vendégek. Minden mozzanatot úgy csináltak, mint az igazi lakodalomban: hívogatták a vendégeket a lagziba, volt meny asszonykikérés, menyasszony-búcsúztató, hérész, menyasszonytánc. A fehér lepedőbe öltöztetett menyasszonyt énekszóval, tánccal kísérte körbe a tanyán a násznép. A játék végén megjelentek a maskarába öltözött hívatlanok is (általában rossz ruhába öltözött lányok, arcukat elfedve tréfálkoztak, viccelődtek). A lakodalmi dramatikus játékokból ismert tréfás halottsiratás is gyakran szerepelt a mulatságok között. Egy legényt leterítettek lepedővel, ő volt a halott. Egy jó humorú, jó beszédű tréfás kedvű ember volt a pap, aki elbúcsúztatta.

73 Egy másik tréfás temetési szertartás is ismert: ha valaki olyan répát vágott ki kapálás közben, amit nem kellett volna, gyorsan, nehogy a pallér meglássa, „elhantolta", s elkezdték fölötte énekelni a gyászéneket: „Circumdedérunt me gemituszmortisz... stb."

74 Gyakran öltöztek fel ijesztőnek: lányok fiú ruhába, arcukra rossz kendőt téve, hogy ne ismerjék fel őket, ijesztgették egymást a sötétben. Beugratós játék volt a kereskedős. Két asszony felöltözött kereskedőnek és elment a piacra búzát és rozsot venni. A búzás zsák férfi, a rozsos zsák nő volt. A kereskedők mindig a búzás zsákot bontatták ki az árussal, ami abból állt, hogy levették a férfi kalapját. Ekkor a két kereskedő, mintha a búzát forgatná a zsákban, hogy jó-e, megcirógatta a férfi fejét. „Nem kell, mert üszkös!" - mondták, ugyanis előtte a kezüket titokban jól bekormozták, és kormos lett az „áldozat" feje.

75 Kedves társasjáték volt a fordulj bolha. (Ezt odahaza a fonóban is gyakran játszották.) A csoport körben állt. Valakit választottak maguk közül, aki leült a székre, és a következő párbeszédet folytatta a kérdezővel: - Fordulj bolha! - Nem fordulok! - Meddig? - Keddig! - Mit vársz? - Csókot! - Kitől? - X. Y-tól - itt a kérdezett egy lánynevet mondott, ha legény volt, ha lány, az egyik legény nevét mondta. Akit megnevezett, annak meg kellett csókolnia, s utána más ült a székre, folyt tovább a játék. Nagyon szerették játszani a csíziósat. Két személy egymásnak háttal állt és lehajolt. Közéjük állt egy harmadik, ő volt a csíziós. Letakarták őket egy lepedővel úgy, hogy a két négykézláb álló feje kilátszódjon. Hol az egyik vezetett és akkor arra mentek, hol a másik. A körülállók kérdéseket tettek fel a csíziósnak, aki a kezével mutogatott igent vagy nemet, attól függően, hogy tetszett-e neki a kérdés vagy nem.

76 73. Több adatközlőm is említette, hogy volt ilyen játék is, de részletesen elmondani nem tudta és a szövegre sem emlékezett. Részletesen foglalkozik vele: UJVÁRY Zoltán 1978., KRISTON VÍZI József 1984. 284-287. 74. BORSAI Ilona 1968. 97. 75. ENA 1832-75. 76. ENA 1139-69. 294