Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

VI. Pihenés, szórakozás. A summásbérmálás. Dalolás - summásdalok Hétköznap este ritkán került sor táncra, mulatságra. A fiatalok kiültek a hodály elé s daloltak, beszélgettek lefekvés előtt. Néha azonban előfordult, hogy mégis táncra perdültek citera- vagy harmonikaszóra. „Míg jányok voltunk, mindig tudtunk táncolni, akármennyit dolgoztunk egész nap!" (Egerbocs). Ha az idősek megunták, bezavarták őket aludni, de előtte titokban három kötéllel elkötötték az utat, amit a sötétben nem láttak és sorra felbuktak. Volt nagy nevetés, derültség. Szombaton néhány órával korábban fejezték be a munkát vizet melegítettek a katlanokban, tisztálkodtak, sokan vasárnap mosakodtak meleg vízben. Szombaton és vasárnap este tartották a cuhárét. Citera- vagy harmonikaszóra táncoltak, énekeltek. Mindig akadt a bandában olyan ember, aki játszott valamilyen hangszeren. A „kíséretet" sokszor rossz fazék, fedő vagy veder ütögetése adta. A nők félünneplő ruhájukat vették föl, a lányok színes pántlikát kötöttek a hajukba, az asszonyok tiszta kendőt tettek a fejükre. A férfiak is a jobb ruhájukba öltöztek. Legtöbbször az istálló előtt folyt a mulatság, de néha, különösen ha esős volt az idő, bent a barakkban. A tanyán élő béresek, cselédek is bekapcsolódtak a szórakozásba, ismerkedtek, barátkoztak. Gyakran szövődött szerelem ilyen alkalmakkor a fiatalok között, aminek házasság lett a vége. Az eljegyzést, esküvőt ősszel, a lány szülőfalujában tartották. A következő évben már együtt ment a fiatal pár summásnak.

70 Az udvarlásnak itt is be kellett tartani a szülőfaluban kialakult szabályait. Pl. a helybeli, tanyasi legények nem május 1-én állítottak májfát a summáslányoknak, hanem pünkösdkor, mert akkorára már jobban megismerték őket. A fát ugyanúgy díszítették fel, mint otthon, kendőket tettek rá: az a lány, akinek legjobban szánták (tudták már az esti beszélgetésekből, hogy kinek, ki tetszik) fehér színűt, a többi pirosat.

71 A legények-lányok a falubeli asszonyok vigyázó szeme előtt beszélgethettek esténként az istálló előtti padon. Nem vonultak félre, mert megszólták volna őket. A levelek jöttek-mentek a summások és a szülőfalu között, így könnyen megtudhatták volna otthon is, ha valaki nem úgy viselkedik, mint azt az íratlan szabályok előírják.

72 A cuhárékon gyakran részt vett a summásgazda is a családjával, néha a pallér és esetleg az intéző is, aki örült, hogy jó kedve van a summásainak. Felváltva énekeltek a summások és a tanyasiak, egymástól tanulva az új és új nótákat. Mikor a summásmunka leteltével hazautaztak, otthon az első bálon bemutatták az idegenben tanult dalokat is. Vasárnap került sor játékokra is, bár ezek esős időben is előkerültek egymás szórakoztatására. 70. Egy-egy faluban több generáció múlva is számon tartották, ha valaki az Alföldről hozott férjet magának. A bodonyiak ma is tudják pl., hogy „Rókaborzról hozták Kozma Mihályt, Vig Sándort Dévaványáról, Barta Lacit Sárosdról. Mind reformátusok voltak, de már itt esküdtek ebben a templomban." MORVAY Judit 1981. 128. A summások a párválasztásnál nem a rangot nézték, hanem azt a személyt, akihez hozzá akartak menni. 71. NEMCSIK Pál 1976. 74-75. 72. A mezőkövesdi summások között is kialakult az udvarlásnak egy hasonló szokása: esténként a hodály előtti padon ültek egymás mellett a párok, mindenki szeme láttára. FÉL Edit-HOFER Tamás 1979. 14. 293