Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

Külön helye volt a családoknak, a nőknek és a férfiaknak. Ezt úgy oldották meg, hogy egy deszkáfállal és ajtóval az istállót két vagy három részre rekesztették. Legtöbbször azonban az épület egyik oldalán a nők és a családosok a gyerekekkel, másik oldalon a férfiak helyezkedtek el. Akik az állatokat gondozták, a hajnalosok, az állatok mellett aludtak az istállóban. Az elhelyezkedésnél „választási előjoga" volt annak, aki már évek óta ugyanerre a helyre szerződött. Sokszor több napig is eltartott, míg cserélgetések után mindenki a barátai, ismerősei mellé került. Külön gondot jelentett, ha egy banda több faluból verbuválódott össze. Hat hónapig egy fedél alatt lakni, egymáshoz alkalmazkodni, nem ment mindig torzsalkodások nélkül. A hodályt kanócos mécses vagy petróleumlámpa világította be gyér fénnyel. Éjszaka előjöttek a patkányok, egerek, gyakran megrágták a ruhákat, élelmet. Több olyan esetről is tudnak, hogy alvó emberek kezét harapdálták a patkányok. Mivel az istállót nem fertőtlenítették ki az állatok után, sok volt a rüh, bolha és poloska. Az elviselhetetlen csípések miatt sokan inkább a szabad ég alatt aludtak, ha száraz volt az idő. A férfiak ingben, gatyában, a nők pendelyben és ingvállban aludtak, amiben egész héten dolgoztak. A summásgazda és családja nem lakott a summásokkal, hanem a cselédlakások mellett kapott külön egy szoba-konyhát. Tisztálkodásra, mosakodásra jóformán csak egyszer egy héten, vasárnap került sor, amikor a konyhán a katlanban vizet melegítettek, s innen vittek egy-egy lavórral, teknővel. A bandagazda osztotta be a sorrendet, hiszen sokszor 150-200 embernek kellett gondoskodni meleg vízről. Mosakodás után a férfiak megborotválkoztak, az asszonyok mostak. Az egyedülálló asszonyok gyakran elvállalták magános férfiak, gyerekek vagy lányok - általában rokonok - szenynyes ruhájának a mosását, foltozását is. Néha még a családos asszonyok is 5-6 személyre mostak, mert az idegen ruhákért havonta valamennyi pénzt kaptak. Hétköznap alig volt idő mosakodásra. A barakkokban általában 10-12 emberre jutott egy mosdótál és egy kanna víz. Reggelente lavórban mostak kezet és arcot. Akinek nem jutott, legalább a bögréjébe sietett vizet meríteni és a szájába véve csurgatta a markába arcmosó víznek. Vagy egymás kezébe öntöttek egy kis vizet. Szerencsésebbek voltak, ha a közelben patak vagy valamilyen állóvíz volt. Itatóvályúból, vizes lajtokból tilos volt mosdáshoz vizet venni. Orvos a tanyától távol, legtöbbször csak a faluban volt, de nem is igen fordultak hozzá. A szerződésekben már láttuk, hogy 8 napi gyógykezelés járt annak, aki megbetegedett, utána hazaküldték, ha nem gyógyult meg. Gyakran felsebezte a lábukat a tarló, vagy megszúrta, elvágta valami. Beszórták porral a sebet, hogy ne vérezzen és dolgoztak tovább. V. A mindennapi munka. Az élelmezés Hajnalban a summásgazda ébresztette a munkásokat. A gyors mosakodás után mindenki rendet tett a fekhelye körül. Egy vagy két személy ott maradt kitakarítani s kicsit később ment a többiek után. A reggelire való szalonnát és kenyeret a tarisznyába vagy a kézikosárba tették és kiálltak az istálló elé. Előző este a bandagazda mindig megkapta az utasításokat az irodán, ennek megfelelően osztotta be a munkacsapatokat, meghatározta, hogy ki hová megy és milyen munkát végez.

57 Este pedig beszámolt az elvégzett munkáról. A csapatokat általában 57. A különböző mezőgazdasági munkák (kapálás, egyelés, aratás, cséplés, kaszálás, cukorrépaszedés, krumpliásás stb.) munkafázisainak részletes leírása nem fér jelen dolgozat keretei közé, későbbi feldolgozás témája. 288