Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

15. Az őszi munkák. Ha elemi károk miatt nem kerülne rá sor, az uradalom idejében szól, hogy máshol el tudjanak helyezkedni. Cukorrépaszedés: itt is pontos leírást kapunk az egész munkafolyamat elvégzéséről, csakúgy, mint az aratásnál (kiásás, fejelés, prizmába rakás stb.) Ha valami miatt a répa ritka volt, még megfelelő négyszögölt rámértek. Munkadíjként pénzt kaptak. Vagy a helyi árat vagy a munkavégzés idejének megfelelő helyi árat. A kukoricatörés és burgonyaszedés munkamenete is elő volt írva. Munkadíja a kukorica és burgonya 1/12-része. Ezt helyi, napi árban is megválthatta az uradalom, de a munkabért előre ki is köthette.

27 16. Az élelmezés (konvenció). Havonként és fejenként meghatározott volt minden élelmiszerből. Mennyisége és a kiadott nyersanyagok gazdaságonként, de időnként is változtak. A kenyérliszt 20-22 kg, a főzőliszt vagy gyúróliszt 8-10 kg, a szalonna 2-4 kg, a főzelék 2-4 kg, a hús 1-4 kg között mozgott. Emellett sót, ecetet és fűszerpénzt is kaptak. Helyenként zsír és burgonya is járt a munkásoknak. Aratáskor hetenként és aratópáronként is számolhatták a kommenciót, de kiadhatták egy tételben is az egész aratás idejére vagy a cukorrépaszedés idejére, függetlenül attól, hogy a rossz időjárás miatt esetleg elhúzódik. Néha kenyérliszt helyett kenyeret adtak.

28 17. Minden szerződés végén szerepel, hogy az esetleges vitás kérdések eldöntésénél, ha hatósági beavatkozásra van szükség, melyik járási főszolgabíróhoz fordulhatnak. Végigtekintve a szerződések pontjain látjuk, hogy a munkavállalónak milyen sok kötelessége, s a munkaadónak mennyi joga van. Tulajdonképpen saját érdekeinek megfelelően meg is változtathatta és átalakíthatta a szerződést: pl. addig kell egyes munkákat végezni, míg az uradalom jónak látja; a különböző munkákért járó bért megváltoztathatta, vagy előre ki sem kötötte. A szerződés pontjai igen sok ingyen munkára adtak lehetőséget: pl. a szállításért meghatározott munkát végeztek fizetés nélkül; az időjárási körülményekből adódott plusz munkáért, a hordásért vagy az uradalom által nem megfelelőnek tartott munkáért nem kaptak semmit, sőt, ez utóbbi esetben még az ő bérükből vontak le. De ha többet dolgoztak, akkor sem járt több élelmiszer. Ha ezeket a szerződéseket összevetjük az 1898.: II. törvénycikk különböző fejezeteivel, mely a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyt szabályozza, tapasztalhatjuk, hogy nem mindig aszerint kötötték. Pl. bár a törvény előírja, hogy a szerződésben meg kell állapítani az élelmezés pénzértékét is, ezzel nem találkozunk egyik szerződésben sem.

29 Másik lényeges pont, ha az uradalom a saját alkalmazottaival akarta a gabona egy részét arattatni, meg kellett határozni ennek a területnek a nagyságát és a learatandó termény nemét. Ezzel sem találkozunk egyik szerződésben sem, pedig ez is visszaélésekre adott okot a pontatlan megfogalmazásával. Ha úgy látja az uradalom, hogy az aratók lassan haladnak, vagy ha a munkaadó kifogást talált a summások munkájában, jogában állt saját cselédjeivel is arattatni, így a summások nagyobb mennyiségű gabona learatásától és így a keresménytől is elestek. Gyakran a jobb minőségű, könnyebben aratható terményt is a saját cselédei kapták.

30 27. ENA 1972-77. 3. 28. ENA 1972-77. 1., 2., 3., 4. HmL. Letétek IV-U7/26. 2382. sz. 1., 2. MARUZS János, 1986. 67. 29. ENA 1768-74. Egy 1926-ban kiállított munkásigazolvány, mely tartalmazza a munkaadók és mezőgazdasági dolgozók közötti jogviszonyt szabályozó törvénycikket. 30. ENA 1972-77.1., 2. KOÓS Imre 1960. 105-107. 282