Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

3. A munkások elhelyezése. Zárt istállókban, kiürített juhhodályban vagy disznóólban történt. Főző- és sütőhelyről és az ehhez való tüzelőről az uradalom gondoskodott. 4. Betegség esetén, de csak akkor, ha munka közben betegedett meg valaki, legfeljebb 8 napi gyógykezelés járt. 5. A szerződések lényeges pontja, hogy ha a munkás nem engedelmeskedik a felvigyázónak, vagy lázít, „a munkából azonnal el lesz távolítva, és keresményére igényt nem tarthat."

23 6. A munkások szállítása. A munkások lakóhelyéhez legközelebb eső vasúti állomástól és vissza az uradalom fizette a költségeket. Ezért az uradalom élelmén, de minden fizetség nélkül 3 napot voltak kötelesek dolgozni, vagy egy előre meghatározott munkát elvégezni, bármeddig is tartson. (Pl. 3 kh. zabos bükkönyt lekaszálni, kévébe kötni és kazalba rakni).

24 7. A megkeresett gabona szállítása szintén az uradalom feladata volt, de vagonba rakása a munkásoké. 8. Munkába állás. Az uradalom felszólításától számított 3 napon belül kötelesek voltak munkába állni a szerződésben kikötött létszámmal. Munkaeszközöket: kapát, kaszát, villát maguknak kellett vinniük. 9. Tavaszi munkák. Azt, hogy a szerződés mennyire a munkáltató érdekét szolgálta pontatlan megfogalmazásával, bizonyítja a szerződés következő része: „Tartoznak a munkások az uradalom bármely majorjában, bármiféle munkát elvégezni, cukorrépát, krumplit, borsót megkapálni, illetve megegyelni, pontosan utasítás szerint dolgozni, amíg a munka tart, vagy amíg azt az uradalom jónak látja. " 10. A tavaszi munkákért járó bér. Az élelmezésen kívül havonta bizonyos pénzösszeget (4-8 pengő) és búzát (120-180 kg) tartalmazott, amit végelszámoláskor kaptak meg. 11. Az aratás. Mindig pontos munkaleírást kapunk minden részletről (pl. hány cm-eres tarlót hagyjanak, kévekötés módja, hány kévéből álljon egy kereszt, tarlógereblyézés stb.) Ha az időjárási körülmények miatt többször is újra kellett valamit csinálni (pl. a szél szétfújta a kévéket, vagy beázott, szárítani kellett és utána összerakni megint stb.), azért nem kaptak külön bért, illetve ha valami kifogást találtak a munkájukban, a bérükből lefogták. Elemi csapás esetén csak az előre kikötött biztosítékot kapták, de ennek fejében bármilyen munkát el kellett végezniük. 12. Az aratásért járó bér. A gabona aratása mindig résziben történt, azaz a learatott termés meghatározott részét kapták. Ezért is várták legjobban mindig az aratást, és igyekeztek minél rövidebb idő alatt mennél többet learatni. „Olyan érzés volt ez, mintha nem is az uraságnak, hanem magunknak dolgoznánk."

25 Az aratórész szintén változó, 1/10 és 1/14 rész között mozgott.

26 A borsó, mák, bükköny, repce és len aratásáért nem részt, hanem holdanként meghatározott kg búzát kaptak. 13. Az uradalom fenntartotta magának azt a jogot, hogy nem méri ki a gabonát, hanem egy részét vagy az egészet napi középárban megváltja. 14. Az őszi munkák biztosítékaként fejenként egy vagy két mázsa búzát visszatartott az uradalom, amit csak végelszámoláskor kaptak meg a munkások. 23. HraL. Letétek IV-417/2b. 2382. sz. 1. ENA 1972-77. 2. ENA 1774-74. 2. 24. KOÓS Imre 1960. 21. 25. KOÓS Imre 1960. 101. 26. ENA 1972-77. 1. és 2. HmL. Letétek IV-417/26. 2382. sz. 1., 2., 3. ENA 1774-74. 2. ENA 1749-74. 281