Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Varga Marianna: Vászonruhák tisztítása az Ipoly mentén

9. kép. Mosáshoz előkészület 10. kép. A vászonruha sukolása (Szalmaköteg térd alá helyezése) 11. kép. Vászonruha sukolása 12. kép. Vászonruha öblítése A mosáshoz - különösen télen - a férfiak segítségét is igénybe vették, őrhalomban télen a gazda vitte ki az árokra a 4-5 méter hosszú mosódeszkát. A ruha mennyiségétől függött, hogy hány asszony vitte a hátán a ruhát. A mosóasszony hátán a ruhával, kezében vitte „a forró vízzel teli zsétárt" (8. kép). A téli, tavaszi mosásnál nélkülözhetetlen volt a forró víz, mert az, amiben mostak, nagyon hideg volt. A képen látható, hogy a deszkát vivő férfi mellett haladó asszony „nyalábjában" hatalmas szalmaköteg. Miután a deszkát már átfektették az árokparton, a mosóasszony kötényt kötött a dereka elé, rátérdelt a deszkára, a köteg szalmát maga alá gyűrte, a kötényét is térde alá hajtotta (9. kép). A kötényt belülről jól kitömte szalmával, hogy ruhája mosás közben ne ázzon át. Mellette a kosár, amiből a ruhákat egyenként kézbe véve kezdte sukolni (10-11. kép). A ruhát előbb a suk lapjával, majd az oldalával ütögetni kezdte, majd addig öblítette a patak vagy az árok vizében, míg tiszta nem lett (12. kép). Ha fázott a keze, akkor belebeledugta a forró vízzel tele zsétárba, amelybe szalmát tettek, hogy nehezebben hűljön ki a víz. Télen sok helyütt a férfiak léket vágtak az Ipolyon, és amíg az asszonyaik mostak, hozták a forró vizet 3-5 literes zsétárokban és a forralt bort vagy a pálinkát. „Volt olyan gazda, aki még fát is vitt magával és egész nap ott kint melegítették a vizet. A mo270