Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Varga Marianna: Vászonruhák tisztítása az Ipoly mentén

közben alul kicsorog, felforraljuk, s újból ráöntjük."

21 Az alsó fazékba lecsurgó vizet melegítették fel újból. így a vászonruha között mintegy 60 liter víz keringett folyamatosan. Balassagyarmaton az volt a szokás, hogy folyamatosan 4 „katlan" (nagyfazék) langyos és négy katlan forró vizet öntöttek a ruhára. Kemencén először csak langyos vízzel (eső- vagy patakvízzel) locsolták le a ruhát. A kiszivárgó lúgot katlanon vagy sparhelten felforralták, ráöntötték a tetejére mindaddig, amíg a szakái megpuhult és forró víz szivárgott belőle. Kemencén háromlábon azaz „trájfuszon" melegítették a vizet. Mátraderecskén a fahamuhoz gyakran még meszet is tettek, ez elősegítette a ruhák fehéredését, de jobban koptatta a vásznat. Meleg, de nem forró vizet öntöttek ezután a fahamura; a lúg lassan átfolyt a ruhákon és a lúg a csapon azaz a szakálon át lecsöpögött a kád alá tett dézsába. A lecsöpögő lúgot újra melegítették; és ismét ráöntötték a ruhára. Éjszakára a kád alján levő csapot betömték és vastag pokrócot is terítettek, hogy a ruha jobban megkeljen.

22 őrhalomban hatszor-nyolcszor öntötték fel a ruhát, hogy „megkeljen". Az utolsó fazék víz ráöntése előtt a szakált kivették, a kád alját bedugaszolták és a ruhát állni hagyták. Hajnaltól estig is eltartott, amíg a ruha átmelegedett. Csak másnap reggel vették ki a kádból. A jól lúgozott ruha „úgy megkelt mint a kenyér és olyan sárga volt mint a sajt". Másnap reggel a ruhát kiszedték, őrhalomban kosarakba tették és a hátukon vitték le az asszonyok az Ipolyra vagy az árok partjára (7-8. kép). 7. kép. A mosandó ruha 8. kép. A mosandó ruhát, a mosódeszkát kivétele a lúgzókádból és a szalmát viszik az árokpartra A jobb módúak a ruhát fogattal vitték le, a szegényebbek általában a hátukon. Télen 8-9 órakor mentek mosni, de nyáron mihelyt hajnalodott, elindultak. Balassagyarmaton a jobb módú gazdák a ruhát a lúgzókádban vitték ki, úgy, hogy „a lúgzót rátették a fogatra". Dejtáron is divat volt a fogattal való indulás: „Az jobb, mert arra rá lehetett mindent pakolni." Mátraderecskén különböző módon vitték le a mosnivalót a patak partjára. Vitték „hátyiban", kosárban, hamvasban, de aki távol lakott a pataktól az saroglyán vitte le vagy talicskán tolta.

23 21. Adatközlő: Ballá Ignácné, Hegedűs Ilona (sz. 1900) Őrhalom. 22. KAPCZÁR Róza 1978. 63. 23. KAPCZÁR Róza 1978. 63. 269