Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története

szőlőművelése. A szerémségi szőlők egy jelentős részét a középkortól kezdve a szegediek birtokolták. Kitűnik ez abból az oklevélből, melyet 1450-ben Hunyadi János adott ki, hogy rendet teremtsen a titeli káptalan és Szeged polgárai között, éppen a szerémségi szőlők ügyében. Itt ilyen borok szerepelnek: nagy bor (de uno magno vino), középső bor (de medio vino), kis bor (de minore), ezen kívül még két fajtát említenek: fekvő bor (vino jacente), és álló bor (vino stante). BÁLINT Sándor korábbi forrásokra hivatkozva ezeket űrmértéknek tartja, de szerintem felfoghatók borfajtának is, de ez a kérdés még további kutatásra szorul.

21 Az a feltevés, hogy a szerémségi bortermelők egy része Tokaj-Hegyalj ára költözött volna nem bizonyított; az azonban kétségtelen, hogy Tarcalon 1620-ban a Thurzó-család birtokai között említik a következőket: „Palotha szőlő. Szeremi szőlő, Baráth szőlő .. ."

22

, ezt később a népetimológia Szerelmire változtatta. Annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy a szerémségi szőlő pusztulásával csaknem egy időben kezdődött el a tokaj-hegyaljaiak fellendülése és a borok differenciálódása. Az aszú megjelenésének közvetett bizonyítékai között jelentős szerep jut afőbornak. A XVI. századig a hegyaljai borok között az óbort, az újbort és a lőrét választották szét. A két előbbi lehetett színbor és sajtoltbor.

2i A XVI. század vége felé azonban új borfajták jelennek meg és ezek között jelentős hely illeti meg afőbort. Ez nemcsak Tokaj-Hegyalján ismeretes, hanem többek között Erdélyben is. SZABÓ T. Attila kizárólag Kolozsvárról idéz rávonatkozó adatokat, ahol sok hegyaljai bort fogyasztottak. 1590: „Attam Gardinal Aztalara/ró Borth 48 eytelt. . ."; ifj. HELTAI Gáspár jegyezte fel 1590-ben: „Biro Wram egez Tanaczbeli Wraim ackarattyábol, hogy Wrúnk ő fge be jöüetelekre, ez Sz. György Napi gyűlésre fő Bort keresnek . .."; 1625: „Vrunknak eö felgének novemberbe(n) itt Létekor.. . keölt el Feö Bor.. . vr. 128".

24 Az ilyen bor minőségét az is mutatja, hogy elsősorban fejedelem, kardinál vendéglátásakor szerezték be. Úgy látszik, hogy az elnevezés az északnyugati Sopron-Ruszt borvidéken is meglehetett, mert ZVONÁRICS Mihály feljegyzései erre a területre vonatkoznak. 1626-1627: „zúgolódott a vőlegény ellen, és miért kelletett utóira hadni ollyan/ő bort, tudakozta" .

25 A főbor Tokaj -Hegyalján, főleg annak déli részében a XVII. században, de később is meglehetősen elterjedt volt. 1618: „Illésházyu. őngsának/oófeor 1. - Vizkelety ur ő ngának/ő ó bor l."

26 Egy ugyanebből az évből származó adat különbséget tesz főbor és asztali bor között, ez utóbbit közönségesnek (ordinarium) nevezve. Úgy látszik, hogy fekete szőlőből is készítettek ilyen bort Tarcalon. 1632: „. . . fekete zolőnek maga leve, egy/ró' veresbof }

n A rekvirálások alkalmával a főbort keresték elsősorban, mint Tarcalon 1674-ben: „ ... elküldi szolgálit több városok között Tarczalra is, mindenünnen mind G/ene/ralis számára mind magára egy-egy hordó fő Bort Ptendálván.. ."; 1686: „ ... harmad naponként egy egy átalag/o Borral... kellett gazdálkodniuk .. .".

28 Ez az 21. BÁLINT Sándor 1973. 67-72. 22. TAGÁNYI Károly é. n. 23. A kérdésről részletesebben 1. BALASSA Iván 1975. 24. SZTA 4:342-343. 25. NySz. 1:283. 26. RADVÁNSZKY Béla 1879. 3:66. Tokaj, Vámosújfalu stb 27. MAKKAI László 1954. 237. Tarcal. 28. HUBAY Kálmán 1900. 139; 1901. 110. 15* 227