Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Paládi-Kovács Attila: Népi mészégetés a Gömör-Tornai karsztvidéken

A mészégetők nem tudtak megélni ebből a háziiparból. Télen nem volt munkájuk, s időnként kicsi volt a mész iránti kereslet nyáron is. Télen faszenet égettek, ölfát vágtak. Fát vágni eljártak távoli vidékre is. Legtöbb mészégetőnek volt néhány hold földje és egy-két járómarhája. Kecsőn az 1930-as években a Garai családnak 5 hold földje volt, s bérelt is hozzá 5 holdat. Szántását, nehezebb munkáit elvégezte a gazda, a többit feleségére és gyermekeire hagyta. A bérlőtől - ha sikerült elszegődnie - havibért kapott a mészégetésért. Az 1920-30-as évek fordulóján 500 korona havibért kapott. Tavasszal eljártak cserét hántani. Sajnálatukra a cserhántás igen rövid, mindössze egyhónapos idénymunka volt. Időnként jó keresetet kínált a suskagyű)íés. Mészégető adatközlőnk 1930 táján naponta összeszedett az erdőben egy zsák sus kát és 22 koronát kapott érte a füleki felvásárlóktól.

44 A gömöri mészégetők kolyibái építettek maguknak, ha hosszabb ideig maradtak egy-egy távoli munkahelyen. Ennek mérete a csapat létszámától függött. Olyan nagy, 10—12 személyes kunyhókat sohasem építettek, mint az erdei ölfavágók. Elege.-.dő volt öt személyre, esetleg csak 2-3 személyre való kolyibát építeniök. Fekvőhelyeket a kunyhó hátsó részén vagy két oldalán alakítottak ki. Tűzhelyet általában a kunyhó előtt létesítettek. Egyébként a kunyhó építését úgy intézték, ahogy azt a Csermosnya-völgyéből már leírták.

45 A kemence közelében rendszerint volt egy kisebb, félereszes, egy személyre szabott félereszes kolyiba is, amit ölfából építettek. Ezt nem szokták haraszttal, földdel befedni. Ez utóbbi kunyhófajta a begyújtott kemencét éjszaka is vigyázó mesterek pihenőhelye volt. Egymást kétóránként váltva dolgoztak, s rövid pihenőket tartva hevertek alatta. Minthogy egyik oldalán teljesen nyitott volt, nem akadályozta őket a kemence szemmel tartásában. Hasonló kunyhókat a bükki mészégetők is használtak.

46 IRODALOM BAKÓ Ferenc 1951. A magyar paraszti mészégetés kutatása. A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei, 3. muzeológiai sorozat I. 2. 258-330. 1963. A Bükk hegység mészégetőinek munkaszervezeti formái. Az Egri Múzeum Évkönyve I. 297-315. Eger. 1964. Formen der Arbeitsorganisation bei den Kalkbrennern im Bükkgebirge. Acta Ethnographica XIII. 187-211. 1968. Mészégető kunyhók a Bükk hegységben. A Néprajzi Múzeum Füzetei 35. sz. 67-91. Budapest. 1969. A mészégetők életmódja a Bükk hegységben. Az Egri Múzeum Évkönyve VI. 267-287. Eger. BOROVSZKY Samu (szerk.) é. n. Gömör-Kishont vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest BÓrilS Ilona 1983. Mészégetés Aggteleken. Lakóhelyünk Ózd, 8. szám. 190-195. Ózd. BULLA Béla 1962. Magyarország természeti földrajza. Budapest. FÉNYES Elek 1851. Magyarország geographiai szótára, I-IV. Pesten. 44. GARAI Béla (szül. 1908) kecsői mészégető közlése. 45. HERKELY Károly 1941. 262-263. 46. BAKÓ Ferenc 1968. 70-73; LAJOS Árpád 1958. 29, 31. 198