Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabadfalvi József: Az ősi sertésfajták Magyarországon

gyár nyelvben vad vagy erdei disznónak írták, mondták. A bakonyi elnevezés 1610-ben fordul elő először.

58 A Sárközben kese disznónak mondták a bakonyira emlékeztető, hosszú orrú állatot.

59 Nemcsak Bécs és Ausztria piacain volt ismert a bagun vagy bagoner elnevezés, hanem bagoner névvel Erdélyben is.

60 Kérdés ismerték-e a dunántúli sertésfajtát vagy csak az erdőben tartott, fél vadon nevelt sertések nevére használták a szót.

61 Lassú növekedése és hízékonysága, valamint csekély szaporasága miatt a XIX. század közepétől - a mangalicával való kereszteződéssel - mint önálló fajta kihalt. Egyetlen kitömött példánya a Mezőgazdasági Múzeumban található. 3. Lengyel- vagy hegyi disznó A lengyel disznó létező, ősi tájfajta, a szláv parlagi sertés helyi variánsa, elsősorban országunk északkeleti területeire jutott be. Valószínűleg több táj faj táj a alakult ki keresztezések kapcsán. A lengyel sertést csak néhányan említik.

62 Gömör megyében hegyi disznónak mondták.

63 DORNER Béla részletesen foglalkozik vele, Sáros és Liptó megyéből két fényképet is közöl róluk. Az állatok teste hosszú és karcsú, lábai is hosszúak és finom csontúak. Szaporasága megfelelő, fejlődése viszont lassú.

64 4. Tüskésszőrű erdélyi sertés A HANKÓ Bélánál szereplő tüskésszőrű erdélyi sertésfajtáia pedig szinte nincs sem néprajzi, sem népnyelvi anyagunk. Nem ismeri HERMÁN Ottó sem. Csupán a régi szakirodalom említi. E tájfajtát DORNER Béla tárgyalja külön. Az Észak-, Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban honos. Felső-Magyarország egyes vidékein túrócisertésnek, Erdélyben olaj sertésnek is nevezik. Kibírja a legzordabb időt is, igénytelen, az év nagy részét szabadban tölti. Fejlődése lassú, szaporasága gyenge, húsa rostos, szalonnája kevés.

65 Egyéb elnevezések A szalontai és a bakonyi fajta tárgyalásánál szó esett már arról, hogy az úgynevezett magyar disznó (következésképpen az alföldi is) Észak-Magyarországon a szalontait vagy annak helyi változatát jelöli, tehát nem külön fajta. Úgy tűnik, hogy a réti sem önálló fajta, az csupán a szalontainak helyi kitenyésztésű alfajtája vagy csak helyi elnevezése, hasonlóképpen, mint a görbedi és az ugrai alfajtája. A barkók pl. aszalontait nevezték magyar disznónak, megkülönböztetésül pl. a hegyi disznótól.

66 Bonyolítja a XX. századból a XIX. századra visszavetített értelmezést a mangalica megjelenése, illetőleg az országosan folyó keresztezési folyamat számtalan kitenyésztett változata. 58. HEGYI Imre 1978,125. 59. KATONA Imre 1962, 58. 60. DORNER Béla 1908, 32. 61. Itt említem meg, hogy KÓS Károly 1986. szeptember 29-én hozzám intézett levelében a következőket írja: „Mezőségi dolgozatom kéziratban maradt egyelőre... Itt a mangalica előtt a bagoner fajta sertést tenyésztették, makkoltatták is." 62. Pl.: BENES, Emerich 1934, 9-11. 63. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982, 45.: GORNYICZKY Lajos EA., 3460. 21. 64. DORNER Béla 1908, 35-37. 65. DORNER Béla 1908, 33-35. 66. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982, 45. 167