Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabadfalvi József: Az ősi sertésfajták Magyarországon

valamint a magyar disznói.™ A Borsod megyei Sajókazán is volt a szalontai sertésnek egy törzstenyészete.

39 Gömörben, pl. Krasznahorkaváralján, Dernőn, Hárskúton és Berzétén is említik.

40 A sárospataki uradalomban a szalontait csak az 1920-as években váltotta fel a mangalica.

41 A Bereg megyei Szernyemocsár falvaiban is tenyésztettek a századforduló táján ún. magyar disznói „annak orra hosszú és vékony, lába hosszú, egérszínű, hosszú szőrű és erős a sertéje."

42 Ez is inkább szalontai lehetett mint az ún. lengyel sertés. Valószínűleg ugyanide sorolható a Szarvason (Békés m.) ismert erdei disznó, amelyet vadasnak is mondtak: „Nagytestű, hegyes, lapos fülű, hosszú lábú, vizsla, szőre szürkés volt, sörénye nagyon erős. Körmei feketék és magas termetű volt. Vad fajta volt. A kanok igen vadak voltak. Húsa zamatos, szalonnája kicsit rágós volt." A kanoknak „nagy fogai" voltak. Ezt követte később a mangalica a tenyésztésben.

43 Az ugyancsak Békés megyei Gerendáson ugyanilyen formájú-fajtájú sertést nagymangalicának is mondták. Ezeket 1906-tól keresztezték a kismangalicáwal.

44 Ez utóbbi lehetett a valódi mangalica, az előző pedig még egy szalontai-keresztezés. A szalontai sertést külterjesen tenyésztették, tavasztól őszig vizes legelőkön, késő ősztől makkos erdőkben pásztorítva legeltették, ezen kívüli takarmányozásukkal nem sokat törődtek. A fajta a XIX. század végén még jelentős nemzetközi sikert aratott. 1855-ben Tisza László geszti uradalmából a párizsi kiállításra küldött falka első díjat nyert. 1873-ban, Bécsben ugyanennek az uradalomnak a sertései ismét első díjat nyertek.

45 A csupán 4-5 malacot ellő, nem sok zsírt adó szalontai sertést - a táplálkozási szokások változása, valamint gazdaságossági okok miatt, az 1820-as évektől folyamatosan kiszorította a mangalica. 1879-ben a földművelési minisztérium úgy határozott, hogy a kisbéri uradalomban egy nyájat tovább tenyésztenek. Ezt később, az erőteljes beltenyészet miatt felszámolták.

46 Századunk elején DORNER Béla még említi, hogy ő még látott igazi szalontai sertéseket. A szalontai és a szőke mangalica keresztezéséből tenyésztették ki a szaporább és hízékonyabb újszalontai fajtát. Ezek a két világháború közötti időszakban a Tiszántúl keleti felében még fellelhetők voltak. HERMAN Ottó is megemlíti, hogy a múlt század végén báró Radvánszky Kálmán sajókazai (Borsod m.) uradalmában még volt egy szalontai sertésfalka.

47 2. Bakonyi sertés A bakonyi sertés - szűkebb értelemben - a Balatontól északra, tágabb értelemben, a Dunántúlon egészen Stájerországig, északra a Duna menti megyékig, délen pedig a Dráváig, kb. a XIX. század közepéig tenyésztett ősi sertésfajta. MATOLCSI János szerint tenyésztési területétől távolabb a Bükk hegység és a Mátra vidékén is tenyésztették.

48 A XVIII. században a gödöllői Grassalkovich uradalomban is tenyésztettek/<?A:efó 38. MOLNÁR Béla EA., 2516. 15. 39. HERMAN Ottó 1914, 561. 40. GORNYICZKY Lajos EA., 3460. 20. 41. OLÁH József 1962,248. 42. TAGÁN Galimdsán EA., 1858. 22. 43. TÁBORI György EA., 5974. 1. 4., 10. 44. TÁBORI György EA., 5978. 1. 45. DORNER Béla 1908, 37-39. 46. MATOLCSI János 1975,170. 47. HERMAN Ottó 1914,161. 48. MATOLCSI János 1975,170. 165