Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabadfalvi József: Az ősi sertésfajták Magyarországon

„valószínűleg a honfoglaló magyarsággal került hazánkba. . . "

16 A XIX. században, a zsírsertés iránti kereslet növekedése miatt, fokozatosan tért hódító mangalicával átkeresztezték, s a XX. század elejére mint önálló fajta teljesen megszűnt. MATOLCSI János szerint a korszak legjelentősebb házi sertése.

17 A szalontai sertés nevezetességét ARANY János is számon tartotta, mint azt mottóként már idéztem. A szalontai sertés vörhenyes szőrű, hosszú lábú és hosszú testű, domború hátú és felhúzott hasú, nyurga, erőteljes testalkatú, lelógó fülű, lassú fejlődésű, szálkás húsú, kevés zsírt, de jó ízű szalonnát adó fajta volt. Említik még róla, hogy a született malacok 5-6 hetes korukig nagyon halványan csíkosak - hasonlóan a vaddisznókhoz.

18 Hazájában, Biharban, 1822-ben így jellemezték: „A Szalonthai Sertések országszerte esméretesek. ... leg jelesebb formájában nevelkedik Szalontha Mezővárosa gazdáinak gondviselése alatt. .. Esztendőnként ezen járásban 15-20.000 darab sertés kontzoltatik le. A Szalonthaiak midőn közelebb makkot nem kaphatnak, Bereg, Ugocsa és más Vármegyékbe is fel hajtják disznaikat."

19

1832-ben így írták le: „Nagy féle veress, mely az úgynevezett szalontai faj, ez a legnagyobb termetű, melynek dereka hosszú, lábai magosak, fülei nagyok, lekonyultak, sertéje hosszú szálú, ellapult és szállyal hasadozott végű, és a tövin gyapjas szőrrel tömött, szőre hosszú, sima bőrihez lapul, farka vastag, hosszú, lobos (?) bojttal; ezt szokták hizlalni a legnagyobb és legvastagabb szalonnára, húsa ennek legjobb ízű, szalonnája legtömöttebb és állandóbb, ez a fajta sokat eszik és lassan hízik."

20 GALGÓCZI Károly 1855-ben azt írja, hogy a legnagyobb testű sertést Szalontán és Dél-Biharban tenyésztik. Jó tartás mellett húsára és zsírra jól gyarapszik, mostoha tartás mellett viszont „agár húsú nevekszik belőle".

21 A legtöbbet - a 19. század középső harmadában DELY Mátyás és DELY József Gyakorlati s elméleti sertéstenyésztés с könyvéből tudunk meg. Szerintük a szalontai sertés, Róbert Károly és Nagy Lajos királyok uralkodásának idején, Olaszországból került hazánkba. Igen sok húsa, viszonylag kevés szalonnája van. A sveici sertéskereskedők igen magas árat adnak érte. „Negyven évvel ezelőtt az Alföldön ez volt az itthonos faj... dehízékonyabbfajok foglalták el helyét."

22 OSVÁTH Pál ugratnak említi,

23 ez valószínűleg a Biharugrán kitenyésztett táj faj táj a lehetett.

24 CSAPÓ Lajos a vaddisznóval való rokonságát hangoztatja, szerinte a Tiszántúlon, Erdélyben és Galíciában volt elterjedve.

25 Igen jó leírást ad a századfordulón a szalontai sertésről MONOSTORY Károly, TORMAY Béla, KOVÁCS Béla és DORNER Béla is.

26 A magyar néprajzi irodalomban elsőként HERMAN Ottó ad jó információt: „Szalontai - Bihar m. - disznófaj, erős, a vaddisznóra emlékeztető szőrzettel, tipikus faj; már csak kevés ponton. A XIX. század legvégén Atyáspusztáról Kenyeres gazda még egy szép törzset mutatott be a pozsonyi kiállításon." Említi még az ugrait is, mint a szalontai helyi kitenyésztésű táj faj táj át.

27 Pontos és pontatlan megfogalmazások kevered16. Mezőgazdasági Lexikon, II. Bp., 1958,445. 17. MATOLCSI János 1975,170. 18. HERMAN Ottó 1914, 561. 19. SCHRÄM Ferenc 1962,10. 20. MILOTAI Ferenc 1932,

1. 21. GALGÓCZI Károly 1855. 22. DELY Mátyás-DELY József 1867. 23. OSVÁTH Pál 1875. 24. Vö. DANKÓ Imre 1963, 33. 25. CSAPÓ Lajos 1888. 26. MONOSTORY Károly 1897. ; TORMAY Béla 1896. ; KOVÁCS Béla 1898. ; DORNER Béla 1908. ; HANKÓ Béla 1838.Ö. 27. HERMAN Ottó 1914, 561. 11* 163