Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabadfalvi József: Az ősi sertésfajták Magyarországon

ka.

6 BENES Emerich 1934-ben csak a szalontait, bakonyit, a lengyel sertést és a mangalicát említi.

7 A történeti sertésfajták között HANKÓ Béla nyolc tájfajtát sorakoztat elő: Szalontai - az Alföld keleti részén Tüskésszőrű - Erdélyben Bakonyi - elsősorban a Bakonyban és attól északra Alföldi más néven magyar disznó - a Duna-Tisza közén és részben az Alföldön Réti disznó - a Tisza, a Berettyó és a Körösök ártereiben Siska - a Balatontól délre, a Zselicségben és a Dráva két partján Túrmezei - a Zágráb körül elterülő síkságon Hegyi vagy surányi-а Kárpátok északi ívén.

8 Ezt a rendszerezést a szakirodalom nagyobbrészt átvette, így pl. MATOLCSI János is 1975-ben megjelent könyvében.

9 TÁLASI István 1942-ben - HANKÓra hivatkozva - említi.

10 ENYEDI György az ős sertésfajták között említi meg az ún. szabolcsit is.

11 A háziállatok kialakulásával és történetével foglalkozó szakirodalom - elegendő adat híján - érdemben nem foglalkozott a sertések fajtáinak, illetőleg tájfajtáinak tisztázásával. A régebbi agrár-szakirodalom még megemlítette a szalontai és a bakonyi sertést, az újabb, már csak a mangalicára hivatkozik, mint a jelenkor, intenzív tenyésztésű fajták előtti egzotikumra. A Magyar Mezőgazdasági Lexikon a következő sertéseket ismeri és tárgyalja: szalontai sertés, bakonyi sertés, lengyel parlagi sertés, mangalica. Nem említi a réti és a lápi sertést, a siskafület, mint lelógó fület ismeri csak.

12 Ha a történeti, pontosabban a kronológiai szempontokat is tekintetbe vesszük, a Kárpát-medencében tenyésztett sertésfajtákat a következő fejlődési sorrendbe állíthatjuk: /. ősi, történeti sertésfajták: 1. Szalontai 2. Bakonyi 3. Lengyel- vagy hegyidisznó 4. Tüskésszőrű erdélyi sertés //. Mangalica zsír sertés III. Intenzív tenyésztésű hússertések 1. Szalontai sertés Származásáról, következésképpen a magyarsággal való kapcsolatáról több vélemény viaskodik egymással: BREHM szerint a rómaiak hozták be a Kárpát-medencébe.

13 BÉL Mátyás szerint a XIII. század táján Olaszországból importáltuk.

14 MÁRKI Sándor és DORNER Béla szerint a XV-XVI. században a vadsertésből itt helyben háziasíthatták.

15 HANKÓ Béla azt hirdette, hogy Délkelet-Európából őseink hozták magukkal. Az 1958-ban kiadott Mezőgazdasági Lexikonban ugyancsak azt közölték, hogy 6. HERMAN Ottó 1914, 5. skk. 7. BENES, Emerich 1934. ,9-11. 8. HANKÓ Béla 1939, 330. 9. MATOLCSI János 1975,170. 10. TÁLASI István 1942. 298. 11. ENYEDI György 1964, 14-15. 12. Mezőgazdasági Lexikon, II. kiad. I. 115, II. 15, II. 24, II. 491, II. 530. 13. BREHM A. 1960. IV. 279-281. 14. BÉL Mátyás 1984, 82. 15. MÁRKI Sándor 1892-1895. ; DORNER Béla 1908, 38-39. 162