Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Barabás Jenő: A periodizálás kérdése a néprajzban

Az intervallumok ellenére a ciklusok mégis léteznek, csak objektív mércével fel kell ismerni a korszakra jellemző tipikust, karakterisztikust, helyükre téve mind az innovációk, mind a rudimetumok értékét, jelentőségét. Minél több, a társadalmi lét szempontjából jelentős mozzanatot szükséges figyelembe venni egyes korszakok jellemzésében és meghatározásában. Ezért nem lehet egyetérteni az olyan korábbi művelődéstörténeti periodizációs kísérletekkel, amelyek egy-egy művészeti áramlat, stílusirányzattal jellemeztek egy-egy korszakot. Egyoldalúságát tehet pl. barokk korról, mint műveltségtörténeti korszakról beszélni, amikor e stílusjegyek viszonylag csupán kis szektort jellemeznek. Valójában nem problémamentes még az eszmeáramlatokra (reformáció, felvilágosodás stb.) alapozott periodizálás sem, amelynek még napjainkban is vannak hívei. Igaz, hogy ezek az uralkodó eszmeáramlatok többé-kevésbé áthatják a társadalmi lét számos megnyilvánulását s nagy hatást fejthetnek ki, de azért lényegében mégis csak programok, amelyek csak bizonyos mértékig harmonizálnak a valósággal, a társadalmak egész életvitelével, amely a tudományos vizsgálat számára a legdöntőbb. Az eddigi periódusvizsgálatok a néprajzban különféle utakat követtek. Az időszakot tekintve vizsgáltak rövidebb ciklusokat, vagy hosszabb időhatárban gondolkoztak. Mindkét esetben a vizsgálat lehet átfogó, vagy csak részterületekre kiterjedő. A rövid szakaszokra tekintő tematikus vizsgálatoknak az az előnye, hogy áttekinthető forrásanyaggal dolgozva mélyre tud hatolni s így olyan problémákra hívhatja fel a figyelmet, amilyenekre korábban nem ügyeltek. Ebben az esetben azonban a tanulságok kevésbé általánosíthatók. Mégis szükségesek az ilyen kísérletek, mert a más irányú vizsgálatokhoz támpontul szolgálnak. Nem sorolható ebbe a kategóriába Hofer Tamás: „Három szakasz a magyar népi kultúra XIX-XX. századi történetében" с tanulmánya, amely ugyan döntően a népművészet és népviselet példáival dokumentál, de nyújt egy általános társadalmi képet s a konkrét példákat alapvetőbb meghatározók tükrözésének tekinti.

15 Ez kétségtelenül hozzájárul a tanulságok általánosíthatóságához, viszont mint több példában is láthatjuk, megnyitja az utat egyes események, folyamatok, mozzanatok jelentőségének túlértékeléséhez. A történelem totális szemlélete nem mellőzheti az összes lényeges részlet beható ismeretét, amitől még elég távol állunk. Az eddigi vizsgálatok azt is jelzik, hogy elég sok módszertani kérdés vár még tisztázásra a korszakolás során, melyek felsorolására itt nem vállalkozhatunk. Csak annyit említünk meg, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egy vagy több szakaszban is jelentkező kulturális típusokat sem, amelyek az egyes fázisok karakterisztikumát jól megvilágíthatják. A távlati cél kétségtelenül a tradicionális kultúra hosszabb időszakra tekintő periodizálása. Mint említettük, erre ez ideig csak egy finn és német kísérletet tarthatunk számon. Bár TAL VE és HARTINGER egyaránt messzemenően - talán túlságosan is - támaszkodott a gazdaságtörténeti kutatások eredményeire, mégis úttörő próbálkozásuk csak kísérletnek tekinthető, hasznos gondolatokkal, de a kérdést nem lezárva. Megítélésünk szerint átfogó periodizálásra még egy ország, vagy nyelvterület esetében sem érett meg a helyzet, még nagyon sok előmunkálatra van szükség. A leginkább célravezető útnak az látszik hogy viszonylag nagyobb egységet, pl. országot, makrotájat a tradicionális kultúra egyes részterületein vizsgálunk át a fejlődési fázisokra ügyelve s ha ez megtörtént, azután végezzük el a szintetizálást. A külföldi kutatásokról most nem szólva K. CSILLÉRY Klára népművészeti vizsgálatait elsősorban „A magyar népművészet története" с dolgozatát érezzük olyannak, ami kijelöli a követendő utat, ha részleteiben nem is teljesen kidolgozott.

16 Azért szükségesek a nemzeti keretben végzett tematikus ciklusvizsgálatok, mert még ilyen egységekben is jelentkeznek az egyenlőtlen 15. HOFER Tamás 1975. 16. CSILLÉRY Klára 1979. 15