Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Petercsák Tivadar: Egy gazdasági közösség a XX. század első felében. (A felsőtárkányi „volt úrbéres gazdaközönség”.)

vacsora és 50 fillér. Ez egyenlő arányban osztandó szét köztük azzal a kikötéssel, „hogy a tehéncsordásnak Bajzát bera Lajosnak 15 vacsorával több jár." 25 A borjúcsordás illetménye 1922-ben számos állatonként 1/2 véka búza, fél kenyér és 100 korona, valamint egy nyilas tűzifa. A csordások járandóságában szerepel a ke­nyér és a vacsora. Ennek biztosítását a csordás szervezte, reggeli kihajtáskor egy nappal korábban szólt a gazdának, hogy tőle kéri a kenyeret és ott fog vacsorázni a bojtárral. Ilyenkor nem nézetté le magát egyetlen család sem, és bőséges vacsorával várta a pász­tort, illetve előre megkérdezték, hogy mit szertne vacsorázni. A csordások terményjá­randóságát cséplés után a mezőbírók és a csordások szedték össze. A kondás jövedelmét a malacok számbavétele befolyásolta. Az egyéves disznó egy számos jószág, a karácsonyi fialású malacból kettő, a tavaszi fialásúból három adott egy számot. 1922-ben a járandóság darabonként egy véka búza és 2 korona; karácsonyi ma­lactól 5 liter búza és 1 korona 20 fillér; nyári malac után 1 korona. Később az inflációnak megfelelően emelik a pénzösszeget, de a termény marad. 1932-ben úgy dönt a közgyű­lés, hogy „az olyan sertés tulajdonosok, akik csak pár hétig tartanak sertést, nem kötele­sek az egész évi járandóságot megfizetni, csupán csak 1/4 évre eső részt". 26 1937-ben ki­mondják, hogy „ha egy nap jár is ki a sertés, egész negyedévi járandóság fizetendő, a ne­gyedévek naptárilag számítandók. Egy szám sertés után fizetendő bér: egy véka búza és egy pengő 50 fillér." 27 1941-ben - mivel a faluból senki nem jelentkezett - Bélapátfalvá­ról Kormos Imre 48 éves férfit fogadták fel kondásnak. Fizetése egy szám sertés után egy véka búza és egy pengő. A közbirtokosság biztosít egy szoba, konyhás lakást, egy kocsi tüzelőt, a kanok moslékjának melegítésére szintén egy kocsi tüzelőt, valamint sertései és egy tehén részére ingyenes legelőt és a költözködéshez két fuvart. A határkerülők vagy mezőőrök bérét 1/4 telkenként (8 kat. hold) adják össze a gaz­dák. Ez egy véka búza és 1922-ben egy korona, 1924-ben 500 korona. A felsőtárkányi közbirtokosság a kistályai birtokossággal - amelynek a falu határá­ban volt az erdeje - közösen fogadott erdőkerülőt és a bérét is közösen fizették. 1922­ben még egy összegben szabják meg a járandóságot: 7,5 mázsa búza, melyből Felsőtár­kány 3 mázsát fizet; az Egres-völgy kaszálónak; 1 nyilas fa Felsőtárkányról, 1 nyilas fa Kistályáról; 2000 korona, melyből Felsőtárkány 1000 koronát fizet. 1922 nyarán a gaz­daközönségi gyűlés megengedi, hogy az erdőkerülő saját használatra egy kocsira való hulladékfát szedhessen. 1925-től a búzajárandóságot erdőilletőség arányában vetik ki a tagokra, 3 litert szedtek be egy-egy illetőség után. A többi alkalmazott béréről csak szórványos adataink vannak. így 1924-ben a szálló pásztor (csikós) illetménye 7 mázsa búza és 30 000 koronája két kisbíró közül Ba­kondi Lajosé 8 mázsa búza, 500 000 korona, egy legelőjog, egy nyilas fája és a dobolási pénz; Bajzát Imréé 6 mázsa búza és 500 000 korona; 1925-ben a két éjjeliőré fejenként 10 mázsa búza, két szekér fa és egy marhalegelő; a szőlőpásztoré 1922-ben 3 mázsa búza és 4 000 korona, 1941-ben évi 400 pengő. A közös legelő használata A közbirtokosság legfontosabb feladata az volt, hogy tagjai állatai számára bizto­sítsa a legeltetést és a családoknak a tűzifáját. A tagok mindebből az ún. illetőség alapján részesedtek. Az erdő- és legelőjog eredetileg a szántóföldhöz, a telki állományhoz tarto­25. HML.V-230/14. 26. HML.V-230/14.1932. január 1. 27. HML.V-230/14.1937. december 27. 150

Next

/
Thumbnails
Contents