Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Barabás Jenő: A periodizálás kérdése a néprajzban
igaz csak vázlatszerűen - az európai táplálkozási kultúra periódusait. 12 BALASSA M. Iván a középkori népi építészet korszakait vizsgálta, BARABÁS Jenő pedig a finn és a magyar fejlődési periódusok azonosságait, és eltéréseit elemezte. 13 Ha nem is kifejezetten fázisvizsgálati céllal, de más kutatóknál is találkozunk szakaszolási törekvésekkel. Tudomásom szerint különböző témakörökben kiadás előtt álló kéziratok, illetve folyamatban lévő vizsgálatok szintén a változások fordulópontjainak, a korszakhatárok tisztázására irányulnak. így azt lehet megállapítani, hogy a kutatás nemzetközi munkamegosztásába a hazai vizsgálatok jól beépültek. Mindenekelőtt azt érdemes szemügyre vennünk, hogy milyen új tudományos eredmény várható az egyes történeti periódusok, fázisok, lényeges fordulók vizsgálatától. Abból kell kiindulni, hogy a kultúra formálódása igen sokféle tényező bonyolult kölcsönhatásában történik, s az egyes részek, elemek elszigetelt vizsgálata ennek megértéséhez nem adhat teljes értékű választ. A részvizsgálatok azonban elengedhetetlenek s ebből az következik, hogy ilyen munkálatok menetében is érzékelnünk kell az egyes elemek rendszerbeli helyét, az egészbe való beágyazottságát, kapcsolódását az adott kor társadalmi viszonyaiba, technikai szintjébe, a természet adottságaiba, a tudatvilágba. A vizsgálatot tehát egy viszonyulási rendszer termékeként kell korszakonként nyomon kísérni. A periodizálási törekvés elősegíti a változás lépcsőfokainak felismerését, időhöz kötését, kapcsolatrendszeri helyének felismerését, az archaikus elemek és innovációk jelentőségének értékelését. A fejlődési ciklusok ismerete rávezeti a kutatót a stabil és efemer elemek elkülönítésének lehetőségére s ami legfontosabb, a korszak karakterisztikus vonásainak felfedezésére. A szakaszolásra irányuló vizsgálat világosságot derít arra, hogy mennyire meneteles a fejlődés, vannak-e és mikor ugrásszerű változások, illetve stabil korszakok. Ezek felfedése oksági összefüggések megfejtésére késztet. Előre viszi azt a több évtizedes törekvést, amely során - után - a néprajzi kutatás interdiszciplináris úton a korábbi relatív kronológia helyett az abszolút kronológia keretében gondolkozik, így lényegében közelebb visz a távlati célok eléréséhez: a kultúra mozgástörvényeinek megismeréséhez. Peter BURKE joggal hangsúlyozza a periodizálás kapcsán a társadalmi lét, a totális történelem szemléletének szükségességét. 14 A kultúra alakulása mindenkor szerves folyamat, magával hordja évszázadok előzményeit is, ezek tehertételeit éppúgy, mint lendítő rugóit. A történelem folyamán ugrásszerű változások ugyan lehetnek és voltak is bőven, de ezek is mindig evolúciós folyamatokba ágyazódtak bele, ez magyarázza a forrdalmak utáni szükségszerű konszolidációt. Ebből viszont az következik, hogy a kultúra változásában nincsenek és nem is lehetnek olyan éles korszakhatárok évhez, de még évtizedhez is nehezen köthető fordulópontok, metszési vonalak, mint a politika-történetben. A régi és az új sokáig, régebben évszázadokig, újabban évtizedekig is egymás mellett élhet, ami megnehezíti az elhatárolást. Nehezíti, de lehetetlenné nem teszi, mert a jelenségek gondos mennyiségi és minőségi elemzése módot teremt bizonyos időhatáron belül a korszakmeghatározó lényeges változások felismerésére. Bizonyos tendenciák előnyomulása, vagy visszaszorulása biztos jele a periódusváltásnak. Azzal számolni lehet, hogy az egyes fázisok között mindig lesznek hosszabb-rövidebb interciklusok, olyan átmeneti periódusok, amelyek a korábbi és későbbi korszakhoz egyaránt tartozhatnak. Ez már a társadalom és a kultúra összetett szerkezetéből következik. 12. KISBÁN Eszter 1984. 13. BALASSA M. Iván 1985. ; BARABÁS Jenő 1985. 14. BURKE, P. 1978. 14