Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Petercsák Tivadar: Egy gazdasági közösség a XX. század első felében. (A felsőtárkányi „volt úrbéres gazdaközönség”.)
je. A földdel rendelkezők 5,7%-ának 1 kat. holdtól kevesebb földje, 76%-ának 1-10 kat. holdja, 17%-ának 10-50 kat. holdja s mindössze egy család birtokolt 50-100 kat. hold földet. 17 A határ művelési ágak szerinti megoszlása mutatja, hogy a lakosság megélhetésében milyen szerepe volt a földművelésnek, állattartásnak és az erdőnek. 1930-ban a 13 436 kat. holdból 10 887 kat. hold az erdő, 1 205 k.h. szántó, 394 k.h. rét, 597 k.h. legelő és 19 k. h. szőlő. 18 Egy-egy család földtulajdona szántóból, rétből, esetleg egy kevés szőlőből állt, s emellett közösen használták az erdőt és a legelőt. A rossz minőségű föld miatt azonban még a 20-25 holddal rendelkezők sem tudtak pusztán a földjükből megélni. Ezért fontos szerepe volt az állattenyésztésnek, a ló- és ökörtartásnak, hiszen az erdei fuvarozás, a tűzifával való kereskedelem a gazdák számára nélkülözhetetlen jövedelmi forrás volt. A lakosság zömét kitevő földnélküliek fő megélhetési lehetősége a fakitermelés, talpfafaragás, faszénégetés, mészégetés, illetve nyári summás aratómunka. 19 A jobbágyfelszabadítás előtt a felsőtárkányi jobbágyok és zsellérek az érsek földesúr legelőjén legeltethették jószágaikat, erdejében makkoltathatták sertéseiket, és faizási joguk volt az erdőben. A jobbágyok évenként 27 szekér száraz vagy gallyfát kaptak tüzelőnek, melyért „egy telkes gazda tartozott az Uraságnak egy öli hasábfát Tarkányi erdőbül Egerbe szállítani, a zsellérek pedig fél öli fát vágni, melyekben ezért szabadságok volt hátukon évenként 27 napon száraz fát hozni." 20 Az érsek földesúr 1859-ben kötött egyezséget felsőtárkányi jobbágyaival, és minden egész telek után 11 kishold elkülönözött legelőt és 8 hold erdőt biztosítottak számukra. 21 Л gazdaközönség szervezete, közgyűlések A földesúritól különválasztott erdőt és legelőt a falu lakói közösen használták. A használat szabályozására az országos rendeleteknek megfelelően szervezetet hoztak létre. Sajnos, sem a levéltári források, sem a recens anyag nem nyújt elegendő adatot a megalakulás körülményeiről. A XIX-XX. század fordulóján már Felsőtárkányban is működött ilyen szervezet, amelyet a faluban úrbéres gazdaközönségnek, úrbéres birtokosságnak vagy egyszerűen közbirtokosságnak neveztek. A jegyzőkönyvekben feltüntetett hivatalos elnevezése: „felsőtárkányi volt úrbéres gazdaközönség", de pecsétjük felirata az 1920-as években: „Felső-Tárkány községi erdőbirtokosok PECSÉTJE." 22 A szervezet legfontosabb feladata az volt, hogy kezelje az osztatlan közös tulajdont, szervezze a legeltetést, biztosítsa a legelők és erdők szakszerű ápolását és elossza a közös erdőből évenként kitermelhető fát a tulajdonostársak között. A közbirtokosság a falun belül önálló testületet alkotott és sajátos szervezeti rendje volt. Az 1930-as években a gazdaközönség 731 kat. hold ingatlannal rendelkezett, amelyből 300 kat. hold volt az erdő, 416 k.h. a legelő és 4 hold a rét. 23 Emellett a közgyűlési jegyzőkönyvekben gyakran szerepel a nagypallagi dűlőben levő 8 kat. hold 69 D-öl föld, amelyet rendsze17. SZÉMAN Zsuzsa 1986. 26. 18. SZÉMAN Zsuzsa 1986. 27. 19. Vö.: SZÉMAN Zsuzsa 1986. 28-29.; PETERCSÁK Tivadar 1986. 128-136. 20. HML. VII-1/a 84. 21. SOÓS Imre 1975. 210. 22. HML. V-230/13. 23. L.: SZÉMAN Zsuzsa 1986. 28. 10* 147
