Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Lázár Sarolta: Az egri vár törökkori magyar cserépedényei

A kihajló, tagolt vagy szögfej alakú, illetve legömbölyített peremű, fehérre, barnásvörösre égetett anyagú, mázatlan, fületlen, hornyolt felületű fazekak mellett aXIV-XV. században kedvelt házi kerámiafajta volt a hangsúlyozott peremű, zömök, füles ún. „bécsi" fazék is.

9 A XV. században már elkezdődött a hullámosra kialakított peremű, belül mázas fazekak, bögrék használata is,

10 hasonlóan a széles vállú, tagolt peremű, kis fülű, belül mázas fazéktípushoz. A kisebb számban előforduló bögrék vörösre, fehérre égetett anyagúak, gömbölyű pereműek, belül mázasak, kívül engobe-osak, hornyolt, bordázott vagy bepecsételt felületűek, egy füllel ellátottak. A lábasok kisméretűek, vörösre égett anyagúak, engobe-osak, legömbölyített pereműek,

1 ! az edények lefedésére pedig harang alakú fedőket használtak.

12 A tároló edények közül a kancsók rendszerint fehérre égetett anyagúak, széles nyakúak, csücskösre nyomott kiöntővel rendelkeznek. Esetenként vörös festékkel változatos díszítésekkel látták el őket.

13 A középkori butykoskorsók belül mázzal, kívül engobe-bal, felfelé bővülő vagy galléros kiöntővel készültek.

14 Az egri törökkori kerámia tárgyalásakor a Kresz Mária által felállított néprajzi edénytipológiát vettem alapul a régészeti anyag sajátosságaihoz igazítva. Ez a felosztás az elnevezés, a forma és a funkció egységén alapul. A főzőedények tűzálló anyagból készülnek, kívül mázatlanok. A tárolóedények készülhetnek nem tűzálló anyagból is, kívül esetenként díszítettek, mázasak is lehetnek. A régészeti anyagban a következő típusok fordulnak elő a főzőedények között: fazekak (m.: 20-30 cm), kis fazekak (m.: 15—20 cm), bögrék (m.: 15 cm-nél kisebb), lábasok, sütőtál. A tároló- és tálalóedények fajtái a következők: nagyméretű tárolóedény (m.: 25 cm-mél több), szűke (m.: 15—25 cm), kis szilke (m.: 15 cm-nél kevesebb), korsó, kancsó, tál (átm.: 25—35 cm), tányér (átm.: 16—25 cm), kistányér (átm.: 10-16 cm). Az egri várásatás anyaga mellett átnéztem a siroki vár leleteit (a vár 1596-tól 1686-ig volt török kézen),

15 a muhi-i faluásatás anyagát és az egri Valide fürdő edényleleteit is.

16 (A fürdő a XVII. századvégi pusztulása után töltődött fel törmelékkel.) A célom az volt, hogy Eger közvetlen környékének hódoltságkori kerámiaanyagát is bevonjam a feldolgozásba. A téma szakirodalma - nemcsak Eger vonatkozásában — megfelelő kiindulási alapot jelent a további vizsgálódások számára. A hódoltság alatt elpusztult mezőkovácsházi-i (XVI. század), nyársapáti, etei (XVII. század eleje), muhii (XVII. század közepe), Kecskemét környéki falvak leletei (XVII. század eleje) a század első felében használt edények meghatározásában nyújtottak segítséget. A típusok elkülönítésében különösen a falvak leletanyaga volt jelentős, mivel itt az erőteljesebb török hatástól valószínűleg eltekinthetünk. A füleki vár és a kassai Miklós-börtön leletei a XVII. századi edényekhez szolgáltak használható párhuzamul. 9. HOLL Imre 1963. 374. 72. kép, 379. 77. kép; PARÁDI Nándor 1973. 241. 10/5. fénykép, 240. 9/4. fénykép; HOLL Imre 1952. 192. 6. rajz. 10. HOLL Imre 1963. 380. 78. kép 11. HOLL Imre 1963. 380. 78. kép 12. HOLL Imre 1963. 380. 78. kép PARÂDI Nándor 1973. 242. 11/7. kép 13. HOLL Imre 1963. 376. 74. kép, 379. 77. kép 14. HOLL Imre 1963. 380. 78. kép 15. A lehetőségért Kovács Bélának mondok köszönetet. 16. Kozák Károly engedélye alapján. 3* 37