Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
- Ertyi-jë kend, sógor? Aszonygya: - Persze, hogy értem! - De nem értyi kend, sógor! - Há má honnë érteném má, mikor értem! - De nem értyi, mer németyül monygyaü - Németyül? Hát akkor tényleg nem értem ... [19] 226. A baktai palócz bemegy a fiával Egerbe. A fiú meglátja a piaczon a sok szép ropogós zsemlyét s folyton rimánkodott: - Apám! vegyeék zsemlyéét! Nem állhatta már a palócz sem szó nélkül a sok rimánkodást s rákiáltott a fiára nagy mérgesen: - Ne zsemlyéézz, ne zsemlyéézz, össőbb a ködmöny a Jeézus Krisztusodra jis, üssön k' a hideg, törjön К a rossz. Erre a fiú nagy keserűséggel visszavág: - Törje ki bijon kijendet. lb 227. Meggyújtotta, mint á bodonyi asszony á villanyt á szálmácsóvávál. Bodonybá á villanyt szálmácsóvávál akarták meggyújtani. [52] 228. Az egri lányoknak ringó szoknyájuk vót. Asszonygya a lány az annyának, mikor elindul hazulról: - Édesanyám, tessék mán elindítani a faromat! [19] 229. Úgy járt, mint a fënémëtyi suszter. A fënémëtyi suszter kiírta az ajtajára, hogy csizmadiárda. Azé, mer valahol olvasta, hoc cukrázda, ő тёк kiírta, hocs csizmadiárda. [19] 230. À szálókiják bő ruhát várták a Szűz Marijának. Máj belenő, mint á szálóki Szűz Marija. [19] 231. Beütött, mint Tërpesën á cirokszer. (cirokszer ~ filoxéra) [58] 232. Válogatnák, mint bocsiják á húggyos körtébe. Meer ők is válogatták: ez is pesés, áz is pesés, osz végül beérik á rotháttál is. [23] 233. Pislog, mint à siroki bëka. Sirogbà à tányérba beleugrott á béka. Gáncát ettek, oszt á gyerek fé'lkijáltott: Pislog à béka! [43, 58] 234. Jót lököt rájtá, mint á bocsi asszonyon à csődör. [20] 235. Bodony hëccër éget le. Mikor mëllûttak à tüzet à bodonyiják, félkijáltották: Bájpátáká! Bájpátáká! Bodony 1904-ben teljesen leégett. [52] 236. Az é'ggyik makiári ember elment Tárkányba. Ottan meg elkeszték ütnyi-vernyi. Jól mëvverték. Aszonygya: -Attam én százat a kalappal, míg éggyet kaptam a lőcsvei! [47] 237. Valamikor à régi-régi ősvilágbá it vóták ezëk à mérnökök vaskő után kutátnyi. Mivel hogy minygyá nem tánálták meg, akkor à mérnök mérgibé ász monta, hogy: - Van it szár, nem vaskő! Àzé lët szár-vás-kő Szarvaskő. [59] 238. A makiári ember asz monta a szeretődének, ha elmëty hozzá felesé l gül, kalabba fogja jártatni Eltelt az idő ü , össze is esküttek, de kalap nem vó u t. A feleséggé monta má, hogy a kalappal mi lè'ssz. Bement, méttalálta a nagyapjának az öreg, zsíros kalapját, osz várd belőle mamuszt. Nem a fejé l n horta a kalapot, hanem a lábán. [47] 239. Árpád apánk, mikor elgyött ërë a fődre, és itt a hej nevekét jelölte ki a vezér éjivel, hát ugye így lët Tokaj тёк Kecskemét. Hát, mikor elgyött ërë Kerecsend fele, hátit 78. ISTVÁNFFY Gyula 1912. 103-109. 255
