Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bodó Sándor: A mezőgazdasági termelés igaereje Magyarországon 1895-ben
A fogatok összeírása azt tanúsítja, hogy egy fogat Magyarországon átlagosan 16,91 hold szántóföld, a Horvát-Szlavón országokban ugyanakkor 11,06 hold szántó megművelését szolgálta. Persze nem valamennyi fogatot használták a mezőgazdaságban, s még ezek között sem mindegyiket a szántóföldi talaj művelésre. Sok törpebirtokkal rendelkező gazda pl. fuvarozással értékesítette igájának fölösleges munkaerejét. 6 Az összes igás fogatok több mint fele, közel 55%-a lófogat. Ezek közül - s ez igen érdekes — közel húsz százalék egyes fogat. Számuk igen magas az ország peremterületein, különösen Árva, Pozsony, Vas, Zala, Bács-Bodrog, Pest-Pilis—Solt-Kiskun, Temes és Torontál vármegyékben. Általánosnak azonban a kettős lófogatok tekinthetőek, hiszen a teljes lovasfogat-álloiúánynak 74%-át képezték. Jó néhány vármegye népe dominánsan lovat alkalmazott igavonó állatként, mint pl. Baranya, Somogy, Csongrád, Heves, JászNagykun, Pest-Pilis -Solt-Kiskun, valamint Békés. A szarvasmarhafogatok a teljes fogatállomány 44%-át tették ki. (A fennmaradó 1%-ból közel fele-fele arányban a bivaly foga tok — amelyek zömmel Erdélyben, valamint jelentősebb számban a Dunántúlon, Somogyban, Fejérben fordulnak elő - és az öszvér-, szamárfogatok — számuk Nógrádban, Fejérben, Komáromban, Somogyban, Tolnában jelentősebb - osztoztak.) Az adatok szerint az ökrök teljes állományát igázták, míg a négy éven felüli teheneknek 18%-át. Az ökör- és tehénfogatok két nagy összefüggő egységben jelentkeznek dominánsan. Erdély egész területén közel háromszor annyi a szarvasmarhafogat és -igaerő, mint a lófogat és -igaerő. Erdély mellett a másik összefüggő egységet Sopron, Vas, Veszprém és Zala vármegyék képezik. Területükön az ökör- és tehénigaerő több mint kétszeresét tette ki a lóigaerőnek. Ezek mellett az északi országrész néhány vármegyéjében is a szarvasmarha vonóereje dominált (1. kép). Külön figyelmet érdemel az, hogy az egész ország igavonó szarvasmarha-állományának jelentékeny része már ekkor, 1895-ben, tehenekből állt. Magyarországon az ökörállománynak majdnem fele, a Horvát-Szlavón országokban mintegy egyhetede, így a „Magyar birodalom" teljes igavonó marhaállományának 30%-a tehén. Ahol domináns a szarvasmarha-igaerő szerepe, ott mindenütt magas a jármolt tehenek száma is. A vizsgált összeírás alkalmat ad a kettős, a négyes és a hatos ökörfogatok arányának megállapítására is. Az egész országban az ökör- és tehénfogatok 86%-a kettős fogat volt. A négyes fogatok mintegy 13%-ot, a hatos fogatok kb. 1%-ot tettek ki. A fogatállomány persze nem egyenletesen oszlott meg az ország területén. Erdélyben a négyes és hatos fogatok az összesnek mintegy 5%-át alkották, 95% kettős fogat volt. A Dunántúl egészén ez az arány 16,5% (négyes, hatos), ül. 83,5% (kettős), de ha csak azt a területet vizsgáljuk, ahol dominál az ökör és a tehén fogatolása, akkor az erdélyihez hasonló adat, 6% és 94% az eredmény. Az ország egy másik vidékén a Duna-Tisza közén a szarvasmarha fogatolása más képet mutat. Az ökör- és tehénfogatok közül 66,5%-os a négyes és hatos fogatok, s 33,5% a kettősök részesedése. Ugyanilyen arány mutatkozik az Alföld többi területén, Békés, Csanád, Csongrád, Torontál és Bács-Bodrog vármegyék területén is. *** Indokolt esetünkben közelebbről megvizsgálni Heves megye igaerőadatait. Bél Mátyás a XVIII. század elején terüterületünkről a következőket írta: „Heves-Szolnok megye az ország többi megyéihez viszonyítva a külterjes állattartás hazájának tekinthető. Élén jár az állattenyésztő országrészeknek ... Az ökörnek göböly, a csordának gulya a 6. A magyar korona . .. 1897. 113. 192
