Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Dénes József: Árpád-kori várak a Mátra déli oldalán

hagyományt, miszerint a „törökök táborozó helye volt", ahonnan Bene várát ágyúzták. Jó érzékkel arra is rámutatott, hogy a várat „öreg századok választják el a török világtól".

37 A sáncvár kutatása csak a mi 1983-as szondázó ásatásunkkal folytatódott. A vár Gyöngyös város határában, Mátrafüred üdülőtelepülés északi szélén található. A hegy tszf. magassága 485 m, a település fölötti relatív magassága 140 m. A Muzsla É—D-i irányú keskeny gerinc, Ny-ról nagyon meredek, K-ről valamivel lankásabb oldalakkal. Ny-i oldalán a Belső-Mérges-patak, K-en a Kalló-völgy határolja a lejtőket. Avar területe az ásatás előtt járhatatlan, bokros volt, kivéve a turistautat és a kilátó környékét. A vártól 450 m-re É-ra 475 m-es szinten fakad a Rákóczi-forrás. A Muzsla-tető É-i, K-i és DK-i oldalán megközelítően félkör alakban sánc, és annak külső oldalán árok veszi körbe. Az árokból kidobott föld a külső oldalon is némi domborulatot eredményez. A Ny—DNy-i oldal annyira meredek, hogy itt nem volt szükség sáncépítésre. Д belső terület átmérője 62 m ÉNy—DK-i irányban, 36 m DNy—ÉK-i irányban, így az alapterület 0,15 ha. A sziklába vágott, lapos aljú árok szélessége 8 m. A sánc magassága az árok aljáról mérve az É-i sáncátvágásnál 3 m, a belső terület felől 0,5-0,8 m. A sánc a K-i, DK-i szakaszon annyira lepusztult, hogy a belső terület felől nincs magassága. Ennek ellenére az árok belső rézsűje és így a sánc iránya szépen követhető. Ott, ahol a sánc elérte a Ny-i meredek oldalt, épült a múlt században a Muzslai-kilátó. Lehetséges, hogy ennek építéséhez hordták el a lepusztult sáncszakasz köveit. A kilátó és a tőle 12 m-re levő esőbeálló kunyhó között látszik az árok legdélibb szakasza. A vár bejárata É-on lehetett, ott ahol a sánc nyílásán a turistaút elhagyja a belső területet. A második világháborúban az árok É-i, ÉK-i szakaszán lőállásokat létesítettek. A sáncot két helyen vágtuk át. A K-i oldal sáncának konstrukcióját nem tudtuk megfigyelni, itt az eredeti sziklás, kőmorzsalékos felszínig lepusztult. A vár északi bejárata közelében nyitott sáncátvágás viszont eredményes volt. Jól megfigyelhettük a sánc szerkezetét. Az átvágás tanúsága szerint a sánc egy sor 2,5x1 m-es kazettából állt. A farekeszsort kövekkel töltötték meg. A sánc pusztulásakor leégett a faszerkezet, ennek köszönhetjük, hogy elszenesedett állapotban jól meg tudtuk figyelni a kb. 15 cm átmérőjű, kerek átmetszetű tölgyfagerendákat. A kövek rakásánál ügyeltek arra, hogy jól kitöltsék a rekeszeket. A nagy, 50—60 cm-es kövek közé kisebb darabokat raktak. A lapos aljú sáncárok feltűnően nincs teljesen lemélyítve. Valószínűleg nehéz volt a vízszintesen hasadó alapszikla vésése. A sánc méretei, szerkezete, statikája Hont és Bernecebaráti „karcsú" sáncaihoz áll a legközelebb. Valószínűleg ezekkel egy időben, a X—XI. sz. fordulója körüli évtizedekben épült.

3 8 A leletanyag egyetlen esetleg datáló értékű darabja egy félbetörött, félkész malomkő, a sánc kövei közé másodlagosan elhelyezve. Kerámia nem került elő. Gyöngyöstarján- Világosvár 1905-ben Könyöki József-Afagy Géza várlistáján szerepel először.

39 Bartalos mint „ősvárat" említi két ízben is.

40 Pásztor az ő nyomán többször foglalkozik vele, anélkül, hogy érdemleges új információt közölne a várról.

41 Barcza Imre—Vigyázó János útikalauzukban említik, hogy 1717-ben Világosvára néven szerepelt az egykori erődítmény.

42 Gerő László 1968-ban megjelent könyvében (tévesen Gyöngyösoroszi hatá37. KANDRA Kabos 1890. 7. 38. NOVÁKI Gyula-SÁNDORFI György 1981. 134-136. 39. KÖNYÖKI József 1905. 285. 40. BARTALOS Gyula 1909. 436.; 1910. 122. 41. PÁSZTOR József 1911. XIII. 1; 1928. 4, 33.; 1933. 4,11. 42. BARCZA Imre-VIGYÁZÓ János 1930. 115. 82