Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom

szentélyzáródású (azaz I.) templomot az ívelt szentélyűnél későbbinek tartottuk. Látszólag ezt az is alátámasztotta, hogy az I. templom felmenő falaiból több, magasabban ránk maradt, azaz a viszonylag épebb templomot — ez egy másik előfeltevés volt fiatalabbnak tartottuk. Csak a teljes feltárás után vált egyértelművé, hogy nem az I. templom a fiatalabb, hanem a valóság ennek éppen a fordítottja. A bizonyítás elsősorban a templom szintezési adatain, kevésbé a temetkezések megfigyelésein alapszik. Megnyugtató eredményt csak az adatok összessége nyújt. A) Az építési szintek és körülmények 1. Az E—

F metszetünk tanúsága szerint az I. templom Ny-i alapfalának a mélysége a II. temploméval lényegében azonos volt; az I. templom padlószintje azonban itt közel 50 cm-rel volt alacsonyabb. Az I. templom szentélyénél az alapfalak mélysége a II. temploménál sekélyebb; a padlószint különbsége itt a két templom között csak 25-15 cm [K felé csökkenve]. Az előbbiekből következik, hogy az I. templom szentélyét egy lépcsőfokkal felmagasították. A

II. templpmnál ilyen magasítás nem állapítható meg. Sőt, a padlószint a nyugati végétől a szentély végéig több mint 20 cm-t lejtett (4. kép). A II. templomnak a nyugati alapfala csak az alsó kétharmadban volt a bolygatatlan talajba süllyesztve, a felső harmad törmelékes rétegbe volt beágyazva. Mivel a II. templom padlószintje közel 50 cm-rel volt magasabban, ezért maradt meg itt a nyugati falnál az I. templom felmenő falának három kvádersora. A bejárati nyílás közvetlen környékét (és a nyilván befalazott kapu köveit) sajnos a XIX. században kibányászták. Ha feltennénk, hogy az I. templom volt a későbbi építmény, úgy azt kellene megállapítanunk, hogy az I. templomot a II. templom falán át közelítették meg, a két fal között pedig lefelé rézsút alakítottak ki. Ez utóbbi nemcsak látványában, hanem a vízelvezetés tekintetében is abszurd elképzelés. 2. Az I. templom ÉNy-i sarkában a nyugati falon olyan terjedelemben távolították el a legfelső (harmadik) kvádersort, amilyen mértékben itt a II. templom pillére alapköveinek alsó sora az I. templomfalra épült. A pillér tehát részben a két falnyúlványra, részben az I. templomsarok 2. kvádersorának a tetejére nehezedett (6. kép, 11—12. képek). Ha feltennénk, hogy az I. templom a II. templomnál később épült, úgy meg kellene magyaráznunk, hogy a felszínen miért hagyták meg a szóban forgó pilléralap köveinek halmát. (A DNy-i saroknál a déli falnyúlvánnyal együtt ezt a XIX. századi támfalépítők semmisítették meg.) 3. Az I. templom ÉK-i és DK-i szentély sarkai kívül nem voltak épek, az ugyanitt ívelődő II. templom legalsó, megmaradt kvádersora érintetlen volt. Ez csak úgy értelmezhető, -hogy a II. templom szentélyívének építésekor, mivel az ív belső vonala az I. templom szentélyének külső sarkait keresztezte, azokat eltávolították (8. b) kép, 9. kép). 4. Ha az I. templomot tartjuk a későbbi építménynek, azaz a hagyományos felfogásban a XIII. században (leginkább annak második felében) felépültnek, amely építkezésre azért került volna sor, mivel a II. templom rossz [romos] állapotban volt, akkor értelmezni kellene azt is, hogy miért nem a régi, erősebb alapokon épült újjá, miért kellett új és gyengébb alapokat építeni a régi templomon belül. Talán a XIII. században a kápolnává degradált templom mérete túl nagynak tűnt? Hiszen ezek a méretek akkor már nem voltak tekintélyesek. Vagy nem akarták az új templomot beboltozni és az új alapok és falak készítése (a régiek eltávolítása mellett) kisebb munkának bizonyult? Nehéz lenne ezt bárkivel elhitetni. 38