Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Viga Gyula: Bükk hegységi adatok a jószág teleltetéséhez

Viga Gyula BÜKK HEGYSÉGI ADATOK A JÓSZÁG TELELTETËSËHEZ A pásztorkodással, állattartással foglalkozó néprajzi, gazdaságtörténeti kutatás igen fontos eredménye az állattartási és földművelési rendszerek kapcsolatának, egymásra hatásának felismerése, s annak feltárása, hogy a különféle pásztorkodási formák lényegében az állatállomány és a takarmánybázis eltérő kapcsolódásainak tükrözői.

1 A magyar pásztorkodási irodalomban elsősorban Szabadfalvi József kutatásaiból ismerjük azokat a migrációs formákat, amelyek révén a különböző adottságú, gyakran eltérő gazdálkodást folytató tájak között zajlottá , javak" e sajátos cseréje: az állattartó vidékek jószágállománya felélte a másutt rendelkezésre álló takarmányfölösleget.

2 Bár a szénakereskedelem azt jelzi, hogy ez a folyamat fordítva is zajlott, tehát a takarmányfölösleget is elvitték a takarmányban szegény vidékekre, mégis elsősorban az állattartás extenzív formái azok, amelyekhez a néprajz a migráció különböző formáit kapcsolja, ill. a migrációt az extenzív állattartás egyik jellegzetes jegyének tartja. Úgy tűnik azonban, hogy az állattartás istállózó formáiban is vannak példák sajátos „migrációra", mégha nem is a közismert, általános formákról van szó. Alább röviden egy ilyen formát mutatok be: a Bükk hegység telepes falvainak és a környező parasztfalvaknak az állattartásban kialakult kapcsolatrendszerét, munkamegosztását. A Bükk hegység belső, magasan fekvő területe a XVIII. századig jórészt lakatlan volt. A XVIII. század középső harmadában idegen ajkú telepeseket ültettek erre a vidékre, akik új mesterségeket honosítottak meg ezen a területen, ül. kiszolgálták a születő manufakturális hámoripart.

3 így jött létre Répáshuta, Bükkszentkereszt (régen Üjhuta), Bükkszentlászló (egykori Óhuta), Ómassa, Ujmassa és Hámor települése. Ezeket a településeket speciális igény, az ipari tevékenység, ül. az ipar kiszolgálása hozta létre olyan területen, amelyek alkalmatlanok a hagyományos paraszti életmód folytatására. Ez volt az oka, hogy ez a vidék korábban lényegében kívül esett a magyarság érdeklődésén. A falvak — talán pontosabb az ipari kolónia kifejezés — születésüktől szorosan kötődtek az őket létrehozó Diósgyőri Koronauradalomhoz, annak erdőgazdálkodásához.

4 A lakosság nagyobb része erdőmunkából, favágásból és fuvarozásból élt, s ezen munkák jelentősége az üveggyártás befejezése után még inkább megnövekedett. Mivel az erdészet nem tartott igás állatokat az erdei munkák végzéséhez, hanem az itt élő fuvarosokat foglalkoztatta bérmunkában, így — a gazdasági felemelkedést biztosító — fuvarozás az egyik legelterjedtebb foglalkozás volt a Bükk falvaiban. A fuvarosok voltak a legtehetősebbek, a legerősebb 1. A magyar szakirodalomban összefoglalóan lásd: SZABADFALVI József 1970. Különösen 58-75. és 162-178. Vö. még: PALÂDI-KOVÂCS Attüa 1979. 24-56. 2. A teljesség igénye nélkül: SZABADFALVI József 1968. 55-84.; SZABADFALVI József 1971. 703-721.; SZABADFALVI József 1972.128-133. stb. 3. VERES László 1978.18. skk.; VERES László 1980.15. skk. 4. SZILAS Géza-KOLOSSVÂRY Szabolcsné 1975. 267