Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Sugár István: Az egri bulyavászon

A bulyavásznat ruházati cikkek, lepedők, ingek, fejkendő készítésére használták a többi között.

34 A szegényebb falusi nők fejkendőként viselték — nyilvánvalóan festett állapotban - az egri bulyavásznat.

35 Egy 1737-ből fennmaradt egri asszony hagyatéki leltárában regisztráltak „egy viselt bulya vászon Nyakra való"-t is.

36 Az egri parasztasszonyok a bulyavászonhoz szükséges lenfonalat részben maguk szokták fonni, de már mint kész árut vásárolták is. Igen érdekes és tanulságos képet festett 1789-ben az „Egri Asszonyi Nép valakik a Bulyavászonynak való Fonalat Szokták Fonni" beadványa Eger Város Magisztrátusához.

3 7 „... Mivel ennek előtte egynehány Esztendővel az ide Kereskedő Lenes Tótok Magok az Piarczon Szokták a Lent Font Számra eladni, és házrúl házra hordozni, és Ügy el árulni, de most oly Kupeczek tanálkoznak, a Kik öszvességgel meg veszik és el annyira meg drágittyák, lehetetlen munkájúknak árát belük Ki venni. Külömben pedig a Nentes Varasnak is Kárt tesznek, mivel a Piarczi Vámot... semmit sem fizetnek..." Elpanaszolják az asszonyok, hogy egy máriáson veszik a kupecek a lenfonalat, s 9 garason adják el nékik. Balázs Józsefre pedig oly panaszuk volt, hogy „ha már a Lent meg vette is, egyébnek nem ád, hanem a Ki Nála Szövet, vagy Komja, vagy Sógor Asszonya ..." „Bölcsen által látta és értette a Nemes Magisztrátus, — írják az asszonyok — hogy Török Világiul fogva usuálták az felyebb irt munkát, és az Téli hoszas éjczakákon, s nap Közben is egyéb munkát nem folytathatnak, egyedül azt: mivel pedig Szokásban vagyon, el nem hagyhatyák..." öt cifrahóstyai férfit panaszoltak be, s kérték a városi magisztrátust e „Kupeczeket Kupeczságoktúl eltiltani, hogy mint annak előtte az Piarczon áruitasson a font Len Font számra, hogy az Nemes Városnak is haszna lehessen ..." Az „Egri Bulyavászonnal kereskedő Asszonyok" 1800. évi beadványukból kitűnik, hogy a vásznat gyakorta a takácsmesterekkel szövették meg. „ ... Amint mostanában, úgy szinte ennekelőtte is mindenkor közönséges szokás volt ezen Nemes Városban, hogy akik Bulyavászonnak való fonalat fonni, azt szövettetni, s azzal kereskedni Szoktanak, az üdőnek rövidsége miatt magok elégtelenek lévén arra, hogy elégséges fonalat fonnyanak, mások ellenben lévén olyatin Aszszonyok, kik meg fonván a Bulyavászonnak való fonalat, azt darabonkint a piarczon el adni Szokták, az illyetin Aszszonyoktúl a Bulyavászonnal kereskedő Aszszonyok a fonalat darab szám szerint bátorságosan megvehessek, azon vett fonalat pedig a magok által fonttal együtt a Takács Mesterek Bulyavászonnak... mindenkor megSzövték.. ,"

38 Az egri bulyavásznat rőfre, vagy pedig singre mérték. A hozzávaló fonalat pedig darabszámra adták-vették, vagy leltározták; de nincs adatunk arra, hogy egy-egy darab fonal egy bizonyos meghatározott mennyiséget tartalmazott-e, vagy pedig csak a szó szoros értelmében egy-egy darabot.

3 9 A bulyavászon szövésére szánt fonalat az asszonyok vászonzacskóban tárolták,

40 nyilván a szennyeződéstől való megóvás végett. A bulyavászonféleségek árát a takács céh részére Heves vármegye meghatározta, limitálta. Ilyen árszabásra 1741-ben került sor, s akárminő furcsán is hangzik, de az az ár volt még 1803-ban is érvényben.

41 34. BARCHETTI Joseph 1804. 21. 35. BARCHETTI Joseph 1804. 21. 36. HmL. V-l/a. 12. kötet 125. 37. HmL. V-l/b. 125. rsz. Nr. B. LXXXIII. b. 94. 38. HmL. V-l/b. 197. rsz. Nr. B. CXVIII. a. 55. 39. Például: HmL. V-l/a. 25. kötet 111. HmL. V-l/a. 28. kötet 481. 40. HmL. V-l/a. 25. kötet 111. 41. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVIII. 148. 219