Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Sugár István: Az egri bulyavászon

6-os, 7-es nyolcadfeles rőfje 2,5 krajcár 8-as, kilencedfeles rőfje 2,5 krajcár 9-es igen vékony rőfje 5 krajcár Mivel 1803-ban nem volt megállapítva a takácsok céhe számára a 16-os és 17-es pamut­tal vegyesen szőtt bulyavászon rőfönként mért egységára, 42 egyértelműen arra enged következtetni, hogy ennek a bulyavászonféleségnek a készítése csak 1741 után, a XVIII. század második felében vált szokásossá. Ezt a bulyavásznat az egri takácsok 1801-ig 2, azt követően pedig 3 krajcárért adták rőfönként, de hivatalos ármegállapítás nélkül. 4 3 Ugyanekkor a többi vászonáru rőfönkénti ára — összehasonlításképpen — így ala­kult a takács céhnél: 44 „parasztvászon" minőségtől függően (5-ÖS-16-OS 4 nyüstös) 2,5—11 krajcár „parasztvászon 20-as gyolcsnak való" 11 krajcár abrosz (16 és 20 nyüstre való) 18—22 krajcár Csak teljesség végett említem meg, hogy 1661-ben Nagykőrösön is szigorúan meg­különböztették a bulyavásznat a török vászontól, a magyar vászontól, a patyolattól és a magyar gyolcstól* 5 Egerben a bulyavászon készítése a XIX. század első felében megszűnt. Az Egri Értesítő 1860. szeptember 29-i számából tudhatjuk meg, hogy ,J£gerben még néhány évtizeddel ezelőtt az úgynevezett pulyavászon készült, mellyel most, tud­tunkra már nem foglalkoznak. " 4 6 Nem tartom kizártnak, hogy abban az időben a gyárak vászonkészítményei húzták meg a halálharangot a hosszú múltra visszatekintő egri bulyavászon felett. Az egri bulyakészitő asszonyok küzdelme a takács céhhel Mivel a bulyavásznat a török időkből visszamaradt hagyományként nyilvánvalóan az egri külvárosi, a hóstyai parasztasszonyok készítették először, a takács céh tagjaival, — akik természetszerűen átvették e keresett árucikk gyártását — éles rivalizáló küzdelmet vívtak érdekeik védelmében. A viszálykodást először 1750-ben a takács céh önkényeskedése robbantotta ki. Az üggyel a városi magisztrátus foglalkozott és két határozatot hozott. Először is a céh panaszára kimondták, hogy „mivel ők maguk mesterségüktűi portióznak ... illő tehát, hogy eők, mint czéhbeliek, más nem ollyanoktúl külömböztes­senek az maguk mesterségbeli folytatássokban is, úgy hogy abban semmi ollyan ki nem czéhbeli, magát ne avassa." Nyilvánvaló, hogy a takács céh e határozatot zárt közösségük érdekeinek a védelmé­ben hozatta. De ugyanekkor Eger Város Magisztrátusa mintegy szentesítette a parasztasszonyok bulyavászonszövési gyakorlatát. Kimondta a város vezető testülete, hogy „authoritássával el tiltatnak és végső kép­pen reguláztattnak ... az aszszonyi személyek," de mivel ők „sem nem portióznak, sem 42. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVIII. 148. 43. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVIII. 148. 44. HmL. V-l/b. 211. rsz. Nr. B. CXXVUI. 148. 45. SZILÁDY Áron és SZILÁGYI Sándor 1863. 291. 46. Egri Értesítő, 1860. szeptember 29-i példány. 220

Next

/
Thumbnails
Contents