Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Fodor László: Előzetes jelentés a markazi pusztatemplom feltárásáról

Miután a kitermelt törmelék elhelyezése problematikus volt, elsősorban a szentély külső oldalán tudtunk dolgozni. A szentély mellett a keleti oldalon kialakított 2X3 méteres szelvényben az alapfalak alját kutattuk meg. A felső törmelék kiszedéséhez és a törmelék átrakásához a visontai mgtsz adott gépi segítséget. így a feltörő talajvizet megelőzve tudtunk megfigyeléseket végezni. Kézi erővel folytattuk a szentély déli oldali külső ívének falkutatását, valamint a déli oldali külső szentélyszögletét. A szentély külső fala egységes, anyaga és szerkezete megegyezik a hajóéval. Az alapozás a külső oldalon ugyancsak mintegy 10 cm-es kiugrással jelentkezik, hasonló mélységben mint a hajó belsejében, a nyugati falnál. Az alapozás kezdetét itt mintegy 90 cm mélyen tudtuk meghatározni. A szentély belső oldalánál a törmelék elhelyezése miatt csak kisebb kutatóárkot alakíthattunk ki. Itt néhány román kori faragott hengertagos tagozatot találtunk a törmelék között. A templom szentélyének sem a keleti, sem pedig a déli oldalánál nem akadtunk temetkezés nyomaira, de még szórvány emberi csontmaradványokat sem találtunk. Temetkezés egyértelmű nyomait a templom általunk vizsgált területén másutt sem találtunk, de szórványos emberi csontmaradványok előkerültek a sekrestye és az északnyugati templomfal külső szögleténél. Itt a csontok összevisszaságban a felmenő fal mellett voltak elhelyezve, a belső padlószinttől mérve kb. 1 méterrel magasabbra, szinte összekupacolva. Sok volt közöttük átégve, kormozódva. Az emberi csontok közül átégett tetőszögek is kikerültek. Feltehető, hogy a külső szögletben összegyűjtött csontmaradványokra, — amelyeket talán az északi oldali sekrestye vagy kápolna építésekor bolygathattak meg és helyeztek el - valamilyen oknál fogva a megégett tetőzet zuhant rá, s égette össze a csontokat is (4. tábla). A templom körüli temetkezés létének kérdéséhez meg kívánjuk jegyezni, hogy kutatásunk nem terjedhetett ki a templom hajójának nagy részére, a szentély belső oldalára, a nyugati és északi külső oldalakra sem, kivéve az említett északnyugati szögletet, ahol a szórványcsontok miatt mélyebbre nem jutottunk. A hitelesítő ásatás során tehát egy egyhajós, félköríves szentélyű románkori templom körvonalai bontakoztak ki előttünk, mely azonos falszerkezete szerint egy időben épült. Későbbi bővítés az északi oldalon hozzákapcsolt sekrestye vagy kápolna helyiség s a kettő között a fal áttörése. A bővítéssel egyidőben erősítették a nyugati falat, s megváltoztatták a románkori kapu kiképzését, melynek köveit másodlagosan felhasználták. A templom és a sekrestye síkfödémes lehetett, boltozásra utaló kőmaradványok sehol sem kerültek elő. A falmagasság a felmenő falak megmaradt tömegéből és a beomlott kövek mennyiségéből hozzávetőlegesen 500—550 cm-re határozható meg. A templom befogadóképessége szerint átlagos XII—XIV. századi falusi plébániatemplomaink csoportjába sorolható. Kralovánszky Alán számításait figyelembe véve a hajó kb. 66 m

2 -es belseje mintegy 290 személy elhelyezését tette lehetővé, — amely közepes nagyságú falura utal.

21 A vizsgált templomot szerkezete, méretei, a kisszámú, de jellegzetes faragott kő alapján a XIII. század végére — XIV. század elejére datáljuk, s a pápai tizedjegyzékben említett falu plébániatemplomával azonosítjuk.

2 2 A nyugati fal javítását és az északi oldalon megtalált sekrestye vagy kápolna építési idejét a XIV. század végére — XV. század elejére határoztuk meg (5. tábla). Ezt az időszakot az országszerte általános népességcsökkenés

23 ellenére a falu egyik fellendülő 21. FÜGE Dl Erik 1981. 392. (Kralovánszky adataira hiv.) 22. GUZSIK Tamás (Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 14) 183-200. Alsópáhok, Ládtomaj, Ecsér, Bakonytamás, Szentjakabfalva stb. Közel azonos méretekkel. 23. SZABÓ István 1971. 99-109. 101