Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Fodor László: Előzetes jelentés a markazi pusztatemplom feltárásáról

A felső laza kőtörmelék leszedése után jól kirajzolódott a templom északi falának nyomvonala. Ez a falszakasz maradt meg legmagasabban. A déli oldalon az iszapból csak néhány helyen lehetett meghatározni a fal vonalát (1. kép). 1. kép. Munkakezdés. A templomfal vonalának tisztázása Első meghatározó és kiinduló pontként az ÉNY-i sarkot tisztítottuk meg. Innen követhetővé vált a templom nyugati fala, valamint megállapíthattuk a falazat vastagságát és szerkezetét is. A törmeléktől megtisztított falakból egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom kontúrjai rajzolódtak ki. A templom jól keletéit, csak 2°-kai tér el ÉK felé. A hajó és szentély teljes hossza 1680 cm, teljes szélessége 820 cm, ezekből a 110 cm-es falvastagságot leszámítva a belső hosszérték 1460 cm, a belszélesség 600 cm. A szentély hossza a diadalív nyugati szélétől mérve 350 cm, a diadalív távolsága 300 cm. (1. tábla.) Mint említettük azonosító alapfalkutatásunk súlypontját a templom jobban megmaradt északi, északnyugati részeire fektettük. Elsődleges célunk az alapfalak nyomvonalának tisztázása volt. így a törmelékben megfogható falkontúrok vonala mentén szabadítottuk meg a törmeléktől és iszaptól az egészséges alapfalszerkezetet. Az északnyugati sarok tisztázása után 2X3 méteres szelvényt alakítottunk ki, amelyben láttuk, hogy az alapfalak mélyebben nyúlnak a mai tó vízszintje alá, mint azt korábban feltételeztük. E tájékozódó szelvénnyel elsősorban a templom padlószintjének meghatározása volt a célunk. A törmelék összetétele egységes volt. A néhány cm-es humuszréteg és lerakódott iszapréteg alatt mintegy 80-90 cm-es vastagságban vegyes habarcsos kőtörmelék volt, amely a beomlott oldalfalak maradványaiból származott. Alatta kb. 40 cm-es vastagságban apróbb köves habarcsos kőmorzsalékos réteget találtunk (2. tábla). A nyugati falnál 95