Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Kriston Vizi József: Dramatikus játékok Bekölcén

Változások, variálódások a játékokban A parodisztikus játékok fentiekben ismertetett előadása, a lebonyolítás és a megvalósítás menete a következőkben szükséges észrevételek megtételéhez egy kiváló modell. Szükséges azonban felvillantani néhány, e szokások variálódására utaló mozzanatot. Egyes adatközlők szerint nem minden esztendőben játszották a „halottas"-t, mert az erősen függött a másnap délelőtti hangulattól, a legények éberségétől. így pl. 1950-ben is elmaradt, mert nem volt, aki kitartson hajnal utóján''

7 Az említett (1944-es) esztendőkön kívül erre szintén nem került sor, ha az ünnephez közeli napokban valahol gyászt ültek. A lakodalmas játék megtartására viszont mindenki emlékszik, ahogy mondták „ez sosem maradhatott el". Adataink között viszont van olyan is, amely e két, tartalmában különálló játék kontaminációjára utal, amikor is egy (vagy több) alkalommal a temetést vezető „pap" vezérletével a kovácsműhelyhez vonult a menet, amelyben négy koszorús lyány is haladt, s a „megholt" komát a jelenlévő asszonyok és leányok siratták el vaskos kiszólások közepette. Ott történt meg a „libera" elmondása, majd a saroglyán lévő személyre kórókat, giz-gazt szórtak. Ez után és ott folyt le az esketési móka is.

78 Ez utóbbi még annyiban is fontos lehet számunkra, s jó, ha tudjuk, hogy a házassági szokásokkal kapcsolatosan csak 1895-ben került bevezetésre a kötelező polgári anyakönyvezés, így csakis ez időtől tételezhetjük fel annak tréfás megjelenítését! Az esketéseket végző személyek között pedig már több évszázados történetek lapjain is gyakorta találkozhatunk a kováccsal, mint az e tevékenységet gyakorló „világi" személyek kiemelkedő alakjával... Mint láthattuk, e játékok nem elsődlegesen a szöveg, hanem a bennük megnyilvánuló helyzetek s a játszó alakok komikus voltát tekintve voltak hatásosak. E kijelentést persze, a halottas paródia esetében bizonyos fokig módosítanunk kell, de ennek elemzését valamelyest most későbbre hagyjuk.

79 Azt mindenesetre megállapíthattuk, hogy e szövegeknek írott forrását adatközlőink nem ismerték, így nem is használhatták, ahogy mondották „ez csak ügy öröklődött egyikről a másikra. Ki ezt, ki azt toldott hozzá, s tehetsége szerint." Az e játékokban hosszú időn keresztül részt vett, s így a gyűjtés szempontjából számbavehető kiváló személyek közül már többen nem élnek (Csuhaj Ernő, Dorkó Holló Kálmán, Vitéz József stb.), a jelenlegi idősebb generáció tagjai (Hossó Kismaréi Imre, Józsa Dora Lajos) emlékezetéből pedig még a legjobb szándék ellenére is — a játszás és gyakorlás híján — kikoptak az összefüggő szövegek, apróbb cselekmények mozzanatai.

80 A fiatalabb és középkorú férfiak pedig már csak úgy emlékeznek vissza, mint legénykori vidám éveik egyik színfoltjára, amely már számukra is inkább a látványosságot szolgálta. így jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy az emlékezet által behatárolható időszakban milyen körülmények között s meddig élt e játékok szokása? Többek állítása szerint tehát, már „korábban, régen" (adatközlőink életkorára gondolva így bizonyossággal már az 1910-es években) is játszották elődeik. A gyűjtőutak során az is kiderült, hogy a búcsúi, illetve másnapi mulatság feltétele volt a játéknak és viszont. „Az 1920-as években ez még elég olcsóba került. A Butel portájokon járták mindkét nap a bált. A bort ezekben az 77. Sütő Elemér adatközlő. 78. ENA 2249-81, Tóth Marianna gyűjtése. A formai kontamináción túl, közölt temetési búcsúztatónk első két sora is (akárha lány búcsúztató volna!) utal e feltevésre. 79. Azt viszont már ehelyütt is jeleznünk kell, hogy idősebb adatközlőink szerint korábban a „temetési játékot" lakodalmak hajnalán is elő-előadták! - Dorkó Guliba Imre, Hossó Kismaréi Imre adatközlők. 80. A játékokat szervező és abban aktív szerepet vállaló (formáló) személyek kérdésköréhez lásd: Ortutay Gyula 1956. 91-98.; Ujváry Zoltán 1978. 188-200., Uő. 1979. 14-36. 292