Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)
Kriston Vizi József: Dramatikus játékok Bekölcén
években még a portákról szedték össze, ami a búcsúra valóban megmaradt. Ezeket az emberek elvitték s abból mulatoztak." — mesélte el nekünk Józsa Dora Lajos, akitó'l még tovább is idézünk. „Én 1938-ban, vagy 39-ben vettem részt először ilyen mulatságban. Mint tizenkilenc éves, keresettel rendelkező legény, már vállalkozhattam erre, annak a szervezésére. Már akkor is úgy volt, hogy pénz nélkül nem lehetett muzsikáltatni! Ha nem jött össze másnap elég pénz, akkor bizony ráfizettünk, mert a cigánynak adni kellett. Előttünk lévő időkben Liktor Imre, Barna Pestu meg Kismaréi Imre vótak jó szervezők. Ezek a személyek, mint ők is, mink is, kellettek a bálhoz és a bohóckodáshoz egyformán. Talpon kellett lenni, főként míg az esketés tartott, hogy be ne rúgjanak. Figyelni kellett mindenkire, a közösségtől a zenészekig. Ma már azért nem játszák, mivel már nem érdekes, meg csak ráfizetéses lenne." E játékok megrendezésére minden bizonnyal — s ezt a legtöbb bekölcei emlegeti — serkentőleg hatott az, hogy az 1950-es évek elején ezt filmre is vették. 81 Az bizonyos, hogy 1961-ig játszották még, legalábbis sor került ennek a fiatalabbak általi felelevenítésére, 82 de megrendezésének legutolsó esztendejéről pontos felvilágosítást már nem tudtunk nyerni. Ha figyelembe vesszük az etájt Bekölcén is lezajlott népességmozgást (elköltözés, távoli munkavállalás, továbbtanulás messzi helyeken), valamint az akkorra beérő gyökeres változások hatásait, úgy nem nehéz a szokás eltűnésének több és együttesen ható okát megadni. Összehasonlítás és következtetés Az előzőekben nyújtott anyagközlésen túl úgy tűnik, érdemes e játékok formai és tartalmi jegyeinek értékeléséhez kissé részletesebben is visszatérni. Mint utaltunk rá, a temetési játékok Bekölcén nem csupán búcsú másnapján, hanem lakodalmak éjjelén, hajnalfelé is szokásban voltak. 83 Idős adatközlőink 84 említették, hogy a menyasszony hajnali tűzugrása után történt ez, amit az öreg vőfélyek vezetésével bonyolítottak le. Józsa Dora Lajos már ezt úgy magyarázza, hogy nem volt más, ,,mint a lakodalmakban berúgott ember kicsúfolása". Lokális adataink közül pedig azt is megjegyezzük, hogy adatközlők egyike a tréfás temetési játékokkal kapcsolatos élményeihez a következőket fűzte: „Egy bekölcei asszony ekkép siratta elhunyt férjét: Jaj, Pista, Pistajaj, de illett, mikor billegett, bedugta ott, ahol csepegett! — A halott körül állók sokan mosolyogtak. Nem tudták, hogy az asszony arra célzott, amikor sánta férje a tetőt megjavította ott, ahol az eső becsepegett." 85 ' Hosszúra nyúlna, s nem is tartjuk feladatunknak, hogy a halottas játékok, illetve a temetési-búcsúztató paródiák kérdéskörének irodalmát s az elszórt adatok felsorolását 81. Ennek során búcsúkor olyan táncok is megelevenedtek, mint az üveges-, botos, cigánytánc és a rókatánc. 82. Józsa Dora Lajos 1958-ban költözött el Egercsehi-bányatelepre, ahonnan még a következő évben is áthívták a fiatalok, de „nem ment az már úgy, nem olyan volt, mint azelőtt." Sütő Szilárd, ifjú adatközlőnk gyermekkori emlékei között még elevenen él az 1961-ben lebonyolított lakadalmas játék, amelynek papja szintén Dorkó Holló Kálmán volt. 83. Erre utal Mikófalváról, Csehiből és Bekölcéről gyűjtött adataival Istvánffy Gyula 1894. 51.; Manga János 1953. 10-11. 84. Dorkó Guliba Imre és Hossó Kismaréi Imre adatközlők. 85. Dorkó Barnabásné Hamar Mária. - A siratok és a sirató-paródiák köréből igen jól ismert ez az alaptípus. Vö: Páll András, 1910. 296.; Kiss Lajos (Szerk.) 1966. 1087., valamint a siratás közbeni elszólásokról, mint kozmikus szövegalapról RésőEnsel Sándor 1867. 15., 231. - A vizsgálat körébe vonja Ujváry Zoltán 1978. is. 293
