Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Cs. Schwalm Edit: A gabonaneműek szerepe az Alsó-Garam mente népi táplálkozásában

Nagypéntek. A bojtos napoknak van a legállandóbb étrendje. Egyrészt az egyház által előírt böjt konzerválta, másrészt az ünnep hagyományőrző jellege. A nagypénteki étrend a mai napig változatlan. Leggyakrabban készített főtt tészta a dedelle (Kőhídgy ar­mât, Muzsla, Kernend), didelle (Kisgyarmat, Bény, Köbölkút), düdölle vagy peri (Kisúj­falu). Ez tulajdonképpen tojásos, gyúrt tészta, amit vékonyra elnyújtanak, egyik felére lekvárból kis kupacokat tesznek, a másik felét ráhajtják és a didelle metszővel szétvágják, forró vízben kifőzik. Készíthették túróval is. Tálalás előtt lelocsolják olajjal, s darával megszórják. Köbölkúton és Kőhídgyarmaton didelle helyett gyakran mákos gubát vagy mákos pomposkát főztek: kalács vagy kenyértésztából formált rudacskákat kemencében megsütötték, fogyasztás előtt összetördelték és forró vízzel megöntötték. Mákkal meg­szórva ízesítették. Húsvét Húsvétra fonottkalácsot, mákoskalácsot és túróslepényt sütöttek. Bényben a pásztorok számára külön készítettek egy kisebb méretű fonottkalácsot. Karácsony böjtje. A karácsonyböjti főétkezés általában vacsorára esett. Az ételek és az ételszámba nem menő, csak „csemegeként" fogyasztott kiegészítők, amelyekhez na­gyon sok hiedelem, szokás kapcsolódott, meghatározott, szigorú rendben követték egy­mást. A vacsora kezdetekor először pálinkát ittak. Utána egy fél ostyát ettek. A kántor vagy a harangozó sütötte, előtte gyerekek jártak lisztet gyűjteni, majd a megsütött ostyát is ők hordták szét a faluban. Azért csak fél ostyát fogyasztottak, „hogy mindenkinek jusson eszébe, kivel ette az ostyát, s ha eltéved, hazataláljon." Az ostyára fokhagymát és mézet tettek, hogy egészségesek legyenek a következő esztendőben. Majd mindenki meg­evett egy almát és egy diót. Az egészségesből a következő évben is egészségre, a férgesből pedig betegségre ill. a férges dióból halálra jósoltak. Ezután következtek csak a tulajdon­képpeni ételek: a savanyúbab vagy lencse, amely fogyasztása a következő évre sok pénzt volt hivatott biztosítani. Mákos guba, mákos pompös vagy mákos ill. túrós didelle zárta a vacsorát. 79 A karácsonyi vacsora alatt, de sokszor karácsony napján is az asztalon állt egy egész kenyér, hogy egész évben ne fogyjon ki a kenyér a házból. Gyakran újévig az asztalon hagyták a kenyeret, és ebből vágtak étkezésnél. A fent leírt étrend Kisújfalu kivételével mindegyik faluban megtalálható. Kisújfalu, mint már említettük, református község. Karácsony szombatjára aszalt szilvalevest és kocsonyát készítettek, pusztakalácsot és dióval, mákkal töltött vastagkalácsot sütöttek. Szőlőt, diót, almát tettek az asztalra a vacsora idejére, de nem fogyasztották. Karácsonykor jártak mustározni mindegyik faluban a pásztorok, hordták a mustár­vesszőt. Számukra mindén háznál egy kb. egy-két kilónyi cipót sütöttek, aminek a neve: karácsonyi cipó vagy pásztorcipó. Ezt 1952—54-ig még készítették. Kisgyarmaton, Muzs­lán és Bényben gyakran egy kb. fél tepsi nagyságú fonott kalácsot adtak cipó helyett. 80 Különböző alkalmakra, ünnepekre készített kalácsoknak két alaptípusa van a gyűj­tőterületemen: a töltött (későbbi eredetű) és a több ágból fonott, töltelék nélküli. Külön táblázatban foglaltam össze, hogy alak fonásmód és funkció szempontjából miként lehet a fent említett két típust tovább osztani. (1. a függelékben!) 79. „Éjféli misekor a legények diót vagy didellét (derelye, barátfüle, főtt tészta) szoktak a papra dobálni." Nóvák József 1913. 38. 80. A pásztor cipó vagy kalács ill. mustározás leírását Id. Manga János 1968., 1948. 252

Next

/
Thumbnails
Contents