Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Löffler Erzsébet: Adatok az egri filoxéravész történetéhez

güek: közönséges rózsaszőlő, pankota rózsaszőlő, rákszemű rózsaszőlő, veres kecskecsecsű, veres muskatal. Rossz minőségűek: cigány szőlő, égő-nyellő, kocsos, kupakos, purcsin, rosszféle frankos, sima fekete, sötét levelű gordoványos, tejfeles virágú, tökszőlő, veres nadrágos, és a világos levelű gordoványos. Jó és közepes minőségű fehér szőlők: bátai édes, fejér góhér, fejér kadarka, fejér rózsaszőlő, galyas fejér nagyfürtű, gyöngyösi fejér, jóféle fejér frankos, kőszemű, nagyszemű muskatal, pelyhes szőlő, petrezselyemszőlő, som góhér, tót góhér, zöld/urmint. Étkezésre alkalmas fehér szőlők: fejér bakator, fejér kecskecsecsű, fejér tökszőlő, kisszemű muskatal, nagyszemű maruzsa, polyhos, rossz fajtájú frankos, és zöld kecskecsecsű.

3 4 A XIX. század folyamán az egri szőlőhegyeken zömében átlagos világos színű vörös bor termett, kisebb mennyiségben sötétvörös színű is.

3 5 Ezt bizonyítja a Keleti Károly által 1873-ban készített statisztika is, mely szerint az adott évben a következő terméseredmények voltak: ezer akó fehér, 16 ezer akó vörös, 36 ezer akó siller.

36 Ez 29 865 hektóliter bornak felel meg. Az egriek sikertelen kísérlete a filoxérapusztítás elhárítása érdekében Noha 1860-tól, a filoxéra európai megjelenésétől számítva 1875-ig, a pancsovai fertőzésig másfél évtized telt el, az egri borvidéket pedig csak 1886-ban érte el a kártevő, ami újabb, több, mint egy évtizedet biztosított volna arra, hogy az itteni gazdák felkészüljenek a védekezésre, sőt, akár el is kerüljék a fertőzést, a várható csapás súlyosságát nem mérték fel kellőképpen és gyakorlatilag semmiféle óvintézkedés nem történt a pusztítás elkerülése érdekében. Okolhatjuk ezért az alacsony technikai színvonalat, az érdektelenséget, a szakértelem hiányát, a szervezetlenséget, a szűkös anyagi lehetőségeket. Mindenesetre, amint a későbbiekben látni fogjuk, az egri borvidék gazdái (és sajnos ebben nem különböznek egyéb borvidékeinktől sem) bevárták, amíg a katasztrófa lesújt és szinte tétlenül nézték végig legfőbb jövedelmi forrásuk, szőlőik pusztulását. Pedig 1884-ben már megjelent a kártevő az Egerrel szomszédos Felsőtárkány községben is. Az Egri Szőlészeti és Borászati Egylet úgy határozott, hogy június 29-én a városháza udvarán népgyűlést tartanak Felsőtárkány zár alá vételének megmagyarázására, valamint a nép felvilágosítása érdekében. Kérték a lakosságot, hogy azok az egri gazdák, akiknek Felsőtárkányban van szőlejük, mondjanak le róla, így megszűnik a kapcsolat a fertőzött és a még egészséges területek között. Az egri szőlők határán pedig őröket állítottak fel, hogy megakadályozzák a kártevő behurcolását. Felsőtárkányt zár alá vették, ettől kezdve tilos volt a szőlő bármely részének, cserjének, karónak, fának stb. az egyik szőlőből a másikba való átvitele. A zárlatot megszegők ellen az 1883. évi XVII. te. 12. paragrafusát alkalmazták, első esetben 100 forint, ismételt esetben 200 forint pénzbírsággal sújtották a vétkest.

37 A városban megjelenő újságok közül az Eger с hetilap nyújtott rendszeres információt a járvány terjedéséről, sőt lehetőségeihez mérten szakcikkeket is közölt, melyek34. Sugár István 1976. 295-297. 35. Sugár István 1976.297. 36. Keleti Károly 1875. 304. 37. Eger, 1884. 247. A törvény 13. paragrafusa kimondja azt is, hogy a kihágásoknál a megyékben a szolgabíró, törvényhatósági joggal felruházott városokban és a fővárosban a polgármester; mint másodfokú hatóság az illető közigazgatási bizottság; mint harmadfokú hatóság a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter dönt. (Az 1883. évi törvénycikkek, Bp. 1883. 89.) 153