Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dr. Matuz Edit: Felsőtárkány–Várhegy neolitikus telepe

földvár felmérését, szintvonalas térképét, valamint a délnyugati saroknál egy kutatóárokkal átvágta a falat. 1960. május 23-án Párducz Mihály megtekintette és bükki kultúrának, hallstattkorinak, valamint XIII-XIV. századinak határozta meg a megvizsgált cserépanyagot.

1 l Ezután két ízben, 1962. október 4-24. és 1964. május 11.-június 9. között ásatást végzett a területen.

13 A kiváló régész értékes anyagot tárt fel, de részletes publikálására korai halála miatt nem került sor. özvegye, Párducz Mihályné Dávid Ilona készséggel rendelkezésemre bocsátotta a dokumentáció nála levő részét. Szíves segítségéért és az anyag feldolgozási jogáért ezúton mondok köszönetet. A feltárások ismertetésére a fellelhető, helyenként hiányos dokumentációs anyag alapján, az ásató meghatározásai szerint, a neolitikus leleteket tartalmazó objektumok kiemelésével kerül sor. Párducz Mihály 1962-es ásatásán feltárt neolitikus anyag a következő: /. szelvény: Mérete: 4,5x4 m. A sárga agyagos földréteg egyik fekete foltjából a késő bronzkori cserepek mellett néhány neolitikus és középkori töredék is előkerült. (XII. tábla 1, 2,4, 5, 7-10; XV. tábla 10; 4. kép). I. árok: Az első szelvénytől DNy-ra nyitották az 1,6x8 méteres 2 m mély árkot. Anyaga kevert, elsősorban késő bronzkori, de néhány neolitikus és középkori töredéket is tartalmazott (II. tábla 16-17; XVI. tábla 9.). 3. árok: Ny—K-i irányban 1,5 m szélességben vágták át a kőfalat ezzel az árokkal. Rétegsora: a humusz kevert keramikus anyaga után következő szürkésfekete réteg késő bronzkori kerámiát tartalmazott, az alatta levő fekete réteg szintén, alján kevés neolitikus cseréppel. A legalsó vörös, sárga agyagrétegben neolitikus cserepek voltak (I. tábla 1—13; XV. tábla 4, 6; XVI. tábla 10.). 4. árok: Mérete: 1x7,5 m. A sáncárok átvágásakor a késő bronzkori töredékek mellett kevés neolitikus szórványlelet került elő (II. tábla, 9,11—14.). 6. árok: É-D-i irányú, 10x1,5 méteres ásatási terület; 30 cm mélységig késő bronzkori és középkori cserepeket adott. É-i végénél —60 cm-nél leletmentes, elérte a szűztalajt. D-i felén szabálytalan alakú gödörből -80, -110 cm-től -190 cm-ig neolitikus cseréptöredékek és egy kaptafa alakú kőbalta került elő (III. tábla 14, 15, 17-19; XIV. tábla 5; XV. tábla 8.). 8. árok: A földvár É-i felén húzott közel É-D-i irányú, 1,5x13 méteres, -40, -60 cm mély árok. Keverten késő bronzkori, valamint néhány neolitikus és középkori edénytöredéket tartalmazott (IV. tábla 12, 13.). 9. árok: A 4. árok közelében nyitották; az 1x4 méteres felületben -40 cm-ig csak késő bronzkori, alatta néhány neolitikus cserép volt (IV. tábla 1—11.). Párducz Mihály 1964-es ásatásának neolitikus leletanyaga: II. árok: A harmadik ároktól Ny-ra, 10-12 m-re, É—D-i irányban húzódó 1x10 méteres árokból -40 cm-ig döntően késő bronzkori leletanyag került elő. D-i végén kb. 65-70 cm mélyen vált határozottá a szabálytalan, ovális formájú neolitikus gödör foltja. Mérete: 200x320 cm, mélysége -190 cm. Fele a harmadik késő bronzkori ház paticsrétege alá esett. Anyaga egységes, nagyszámú neolitikus edénytöredék, kaptafa alakú kő12. Chikán Zoltán 1961. 30.; MNM Adattár: V.1960/188.; MTA Régészeti Intézet Adattár: 28/78. 13. MTA Régészeti Intézet Adattár: 17/1963, 16/67, valamint rajzok, fénymásolatok, ásatási- és tárgyfotók. Dobó István Vármúzeum Régészeti Adattár: I., II. Napló, 10 db fotó, 6 db fénymásolat és felmérési rajz. Párducz Mihály 1963. 299.; Párducz Mihály 1965. 231.; Párducz Mihály 1970. 100-102., 5. tábla; Leletanyag: Dobó István Vármúzeum ltsz.: 77.1.1-77.1.801. 14