Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)

3. kép. A nevezetes omlasztás. Az állkapocs helye + alakult ki az a feltevés, hogy nálunk a jégkorszak embere halottainak nem az elföldelő, hanem az elhamvasztó módszerét alkalmazta. Ezért lehetett nálunk az itt ismertetett módszerrel a barlangokat feltárni és ezt a módszert alkalmazta minden kutatónk és még néhány osztrák kutató is. A Subalyukban ezt a módszert olyan mintaszerűen használtuk, hogy az ásatást május 3-án egy bizottsággal megtekintő Kadic a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla (2. kép). Az ásatások precíz voltát igazolják a felvételek, a szelvényrajzok, az ásatás közben eszközölt megfigyelések és nem utolsósorban az a körülmény, hogy mire a figyelmünket felhívták, akkorára a tűzhelyekből annyi fosszilis faszénmaradványt gyűjtöttünk és preparáltam, hogy ezek meghatározója dr. Hollendonner Ferenc szerint azok megmentésére az addigi összes ásatásokon együttvéve sem fordítottak annyi gondot, mint mi. Azóta már nálunk is precízebb ásatási módszert alkalmaznak igaz, hogy ez az új módszer jóval költségesebb, mint a régi. Április 27-én azonban az említett módszer majdnem helyrehozhatatlan kárt okozott. A 14/11. négyszögből ugyan még februárban előkerült egy emberi lábközépcsont, de utána 41 m

2 felület feltárása és 64 m

3 kitöltés átvizsgálása után sem jelentkezett újabb emberi maradvány. Április 27-én a 11

/III. négyszög profiljának a leomlasztása után egy állkapocs töredék került elő, amit munkatársaim éppen az ebédhez készülődve mutattak meg (3. kép). Ha valamire, úgy erre a jelenetre valóban ráillik a „Derült égből villámcsapás" hasonlata. Nem is lett az ebédből semmi. Leírhatatlan öröm szállt meg mindannyiunkat, hiszen ott volt előttünk egy szétterített Népszava példányán a magyar ősemberkutatás türelmetlenül várt lelete, egy felnőtt ősember állkapocs töredéke. 120