Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

Bakó Ferenc A KONTINUITÁS ÉS MIGRÁCIÓ SZEREPE A PALÓC CENTRUM NÉPESSÉGÉNEK KIALAKULÁSÁBAN A néprajzi csoportok hazai kutatásának egyik tanulsága, hogy a csoportkultúrát hordozó társadalom története is mutathat fel egységes vonulatokat. A közös származás és közös történelmi sors jelentősen hozzájárulhat a népi csoportok elhatárolásához, ha az adott esetben erről egyáltalán beszélhetünk. A palóc néprajzi csoport keletkezésének, kialakulásának kérdése napjainkig is megoldatlan annak ellenére, hogy a tudománytörténet a múlt század elejétől kezdődően számos erre irányuló kísérletet ismer. A fáradozások azért nem jártak sikerrel, mert a kutatók a „palóc" népnév magyarázatával, annak történeti szerepével kísérleteztek, azonosnak véve azt a középkori krónikák „polovec" népnevével. Mások a honfoglalás kori kabar és a mai palóc népcsoport genetikus kapcsolatát igyekeztek bizonyítani, aminek egyetlen érve az volt, hogy kabarok, polovecek és palócok ugyanazon a területen telepedtek meg, illetve ugyanott élnek. Nem törekedtek a kutatók a több megyére kiterjedő palóc-nak minősített népesség középkori és újkori történetének oknyomozó feltárására, amint ez a Kárpát-medence néhány részén megvalósult. A kabarok, a polovecek és a mai palócok genetikus kapcsolatára ez ideig nincsenek bizonyítékok, illetve ezek mélyreható vizsgálata még nem történt meg. A honfoglalás kori, Árpád-kori megtelepedés ténye és a középkor végén megjelenő összeírások népességadatai között nincs közvetlen kapcsolat, nincs bizonyíték a középkori népesség folyamatosságára. A kontinuitás igazolása közelebb vihetne a kérdés megoldásához, a palóc etnikai csoport eredetének és kialakulásának felderítéséhez. A folytonosságot természettudományi módszerekkel kívánja igazolni Henkey Gyula, aki a néprajzi kutatópontokon végzett embertani méréseit elemezve, vizsgálja a mai palóc népesség antropológiáját. Kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy a palócság centrális területén belül egyes zártabb településeken a lakosság embertani jellemzői nagyobb mértékben törökös jellegűek, mint a honfoglaló magyarság csontvázain.

1 Henkey tehát visszavetíti a jelenkor viszonyait a palóc néprajzi csoport kialakulásának kezdeteire, és igazolja Anonymus tudósítását, miszerint ezt a tájat a honfoglalókkal érkező kabarok szállták meg, akik a magyarság törökös rétegéhez tartoztak. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy az Árpád-korban egyéb néptöredékek is eljutottak erre a tájra, amelyek ugyancsak törökös jellegűek voltak és ezek egyike hozta magával a palóc népnevet, amiből idővel csoportnév lett. A palóc területek népesedéstörténetének megismerését tehát az a tény akadályozza, hogy a középkori népesség továbbélése nem bizonyított. A folytonosságot elsősorban a XVI—XVIII. század népmozgásai teszik kétségessé, melyet elősegítettek a népesség részleges, vagy teljes kicserélődését kimutató településtörténeti kutatások. Hatásukra többek1. HENKEY Gyula: Az embertani kép (kézirat). 325