Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

ben az a vélekedés alakulhatott ki, hogy az északi hegyvidék palócnak nevezett lakossága lényegében a XVIII. században állt össze a korszak általános népmozgalmai során, s így kevés köze van a terület középkori népességéhez. A régi szemléletű történetírás nem számolt olyan tényezőkkel, mint a természeti környezet kínálta elrejtőzés és nem aknázta ki eléggé a családnév és a földrajzi név kutatásának lehetőségeit. Jelen vizsgálataink hatósugarának négy régi vármegyéje közül egyedül Gömör népesedéstörténete feldolgozott és a szerző, IIa Bálint azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a palóc etnikai csoport eredetének és kialakulásának feltárásához elengedhetetlen Heves és Nógrád megyék település- és népesedéstörténetének részletes vizsgálata,

2 ide értve a birtoklástörténetet és a családtörténetet is. A csoportkultúrát hordozó népesség, az újkori etnikum teljességének megismeréséhez szükséges eredet és kialakulás forrásai Nógrád, Heves és Borsod megyében is a földrajzi nevek, a birtoklástörténet és a családnevek. A helytörténeti kutatás Nógrádot és Hevest már feldolgozta, Borsod a legkevésbé ismert. A közzétett kutatások eredményei mellett szinte egyedüli források a XVI. század közepe óta fentmaradt dézsmajegyzékek, urbáriumok és különböző jellegű összeírások, amelyek a terület paraszti és kisnemesi népességének családneveit nagy tömegben őrizték meg.

3 Elemzésük lehetőséget ad arra, hogy bemutassuk a török kort megelőző idő lakosságát, a török pusztítások mértékét, a török utáni népességviszonyokat, a terület kisnemességét, a népesség kontinuitását, a palóc terület lakosságának összetételét a XVIII. század végén és az egyes települések kapcsolatrendszerét. /. A terület benépesedése A palóc néprajzi csoport szállásterülete, ennek kiterjedése és határai, vagyis a palócföld fogalma tisztázatlan kérdés, mert a múlt századi,.erre irányuló törekvések óta megszületett több változat sok tekintetben eltér egymástól. Leghelyesebbnek véltük ezért a palócföld határait a lehető legszűkebbre vonni és meghatározni azt a tájat, amit mindenki palócnak tartott, aki az ügyben véleményét nyilvánította. Ezt a területet a Mátra-gerinctől Egerig húzott vonal és az országhatár zárja körül, melynek nyugati határát Balassagyarmat, a keletit Putnok városa alkotja. Ezt a négy egykori vármegye képezte tájat tovább szűkítettük azzal, hogy kiválasztottuk ennek 20 települését, hogy megalkossuk a hipotetikus palócföldet, amit minden tekintetben annak fogadhatunk el és aminek komplex vizsgálatát 1968 óta tervszerűen végezzük. A falvak kiválasztásánál az eddigi mellett az a fő szempont érvényesült, hogy képviseljék a palóc néprajzi csoport teljes színképét, azaz legyenek közöttük olyanok, amelyek lakossága jobbágy, vagy kisnemes volt, amelyek lakossága a középkorinak közvetlen leszármazottja, vagy a török hódoltság után alakult ki, amelyek a római katolikus többség mellett reformátusok és legyenek az általános magyar népességűek mellett a szlovák etnikum beköltözése révén kevertebb népességűek is. Egy-egy falu kiválasztását több esetben az is indokolta, hogy egy néprajzilag homogén kisebb csoport tagja volt és alkalmas arra, hogy társ-falvait is képviselje. Ezekhez tartozik a terület északkeleti szélén 2. ILA Bálint 1942-1976. I. 143. 3. Az előkészítő munkálatok során Schneider Miklós levéltár igazgató a nógrádi, Soós Imre levéltár igazgató a hevesi és a borsodi községek egy részére történeti és statisztikai adatgyűjtést végzett. Kézirataik az egri múzeum palóc adattárában kaptak helyet: Schneider Miklós PA 358-375/74, 790-82, Soós Imre PA 489/75. leltári szám alatt. 326