Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Kozák Károly: Árpád-kori falu maradványainak feltárása az egri várban I.

kel és állatcsontokkal. A tűzhely déli oldalánál több, különböző méretű cölöplyukat találtunk. A tűzhely mérete észak-déli irányba eléri csaknem az egy métert. (Az út 1 méteren 12 cm-t emelkedik.)

12 Az út déli oldala felett helyezkedett el a „D" jelzésű, megközelítőleg négyzetes alaprajzú ház munkagödreivel és tűzhelyeivel. Az út északkeleti, magas partja felett munkagödrök nyomai mutatkoztak. Itt is — az út kanyarja felett — egy ház állhatott egykor. Ennek az elpusztult háznak a környezetéhez számíthatjuk a várfal megerősítéséhez, az 5. sz. pillér alapozása részére ásott akna anyagát. Azon túl, hogy jól megfigyelhető volt a várfal alapozása és a darázsköves, agyagos bolygatatlan réteg, a felette elhelyezkedő barnásfekete, égésnyomokat mutató rétegből Árpád-kori leleteket bontottunk ki (28— 31. kép). Ezek között egy kis méretű Árpád-kori — feltehetően XI. századi — ezüst pénz is volt az alapozás alatti rétegben.

13 VII. szelvény, út, kemence A szelvény alsó, nyugati felében vezet tovább északi irányba az út további szakasza (29. kép). A korábban feltárt szelvényekhez hasonlóan felül itt is laza, kőtörmelékes réteget találtunk kb. 1,20 m mélységig, amelyben újkori beásások voltak. A felső réteg alatt jelentkeztek — 20—25 cm mélységig — az Árpád-kori leletek. Ez alatt helyezkedett el a bolygatatlan, barna agyagos réteg, amely a várfaltól kb. 1,5 m távolságtól kezdődően megközelítőleg 45°-os szögben húzódik a támfal irányába. A szelvénynek az út feltárása mellett másik értékes lelete egy nagyméretű, „kör alakú" kemence volt (32. kép), amelynek felső végéhez egy ,,munkagödör" csatlakozott. (A kemence egy kisebb részét egy újkori beásás elpusztította, de a teljes alapterület rekonstruálása egyértelműen elvégezhető. (A kemence fenekét agyagba rakott, átégett tufakövek fedték. A kemence ívesen induló oldalfalát — amelyet a bolygatatlan rétegbe süllyesztettek — 4—12 cm vastag tömör agyagréteg képezte. A kemence köves fenékrészét 8—12 cm vastag hamus agyagréteg fedte (tapasztás). A kemence szájnyílása a munkagödör felől lehetett a metszet tanulsága szerint. Felépítménye hasonló volt a később is használt „negyedgömb" formájú kenyérsütő kemencékhez. Feltűnő azonban 2 métert is meghaladó átmérője, amely lényegesen nagyobb az Árpád-kori házakban feltárt tűzhelyeknél és kemencéknél.

14 A feltárt falurészlet előzetes értékelése A feltárt Árpád-kori falu e részlete a hegyre felvezető út déli oldala melletti lejtőn helyezkedett el. Az elmúlt évtizedben más helyen végzett feltárások, régészeti megfigyelések nyomán azt mondhatjuk, hogy a falu e részét nyugatról — az Eger-patak felől — és talán délről is meredek sziklafalak védték. (Az alsó kaputól felvezető út vonalában ásott csatornaárok, s a fülesbástya e részén megtalált csigalépcsője mellett felszínre került a sziklaszint, a felette lévő rétegben pedig Árpád-kori edénytöredékeket találtunk. Ez a 12. Az emelkedő itt megadott mértéke természetesen csak az útnak e szakaszára érvényes jelenleg, amely a természetes adottságokhoz igazodott. 13. A pénz a Dobó István Vármúzeum restaurátor műhelyében kezelés, restaurálás során szétporlott. A megtalálás idején - letisztítatlan állapotban - tett megfigyelésre emlékezve a XI. század közepe, 2. fele tájára keltezhetnénk feltételesen. 14. KOREK 1976. 94-95. és 3-4. kép - MÉRI 1952. 9-65., 1954. 138-152. 6 Az egri múzeum évkönyve ol