Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Takács István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori település halcsont leleteinek elemzése

Életkor Élőhossz Élősúly Faj Forrásmunka (év) (cm) (kg) Jegyzet Berinkey 1 — 0,02-0,03 extenzív Berinkey 2 — 0,1-0,25 extenzív /~*\ Berinkey 5 — 1,0 extenzív о Berinkey 3-4 1,0 tőponty Széky 3d 25-30,0 g 3 Széky 49 25,0-30,0 — (2 § Lovassy 3 2,0 intenzív о. BLV 3 25,0-30,0 1,0-2,0 intenzív о, BLV — 30,0-40,0 0,5-1,0 extenzív Herman — 30,0 1,0-1,5 BLV 40 100,0 25,0-30,0 max. Berinkey 50 — — max. Irodalom Berinkey László 1966 Halak-Pisces. Fauna Hungáriáé XX. kötet, 2. füzet. Budapest. Bökönyi Sándor 1974 History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest. Decker, Kurt 1969 Halak, kétéltűek, hüllők. Uránia Állatvilág. 44-232. Budapest. Fábián Gyula 1973 Állattan mezőgazdasági mérnökök részére. Budapest. Hermán Ottó 1887 A magyar halászat könyve II. kötet. Budapest. Kalicz Nándor 1970 Agyagistenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon. Budapest. Lányi György 1968 A hal mint élőlény és mint táplálék. Budapest. Lepiksaar, Johannes 1977 Untersuchungen an Fischresten aus der frühmittelalterlichen Siedlung Haithabu. Bericht 10. Neumünster. Lovassy Sándor 1927 Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Budapest. Muus, Bent, J.-Dahlström, P. 1978 Süsswasserfische. BLV Bestimmungsbuch. München. Székely Ádám 1980 A harcsa és horgászata. Budapest. Széky Pál 1967 A halak élete. Budapest. Takács István 1979 A harcsa (Siluris glanis L.) növekedése a csontozat alapján. Szakdolgozat, kézirat. Szarvas. István Takács Analyse der Fischknochenfunde der spätkupferzeitlichen Siedlung von Gyöngyöshalász—Encspuszta Aus dem osteologischen Material der von József J. Szabó freigelegten Siedlung kamen 17 Stück gut erhaltene Fischknochen zum Vorschein. Die Fischknochen stammen von 12 Individuen aus 4 Arten: Wels (Silurus glanis L.), Hecht (Esox lucius L.), Zander 72