Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon

eljártak: Dédestapolcsányból, Mályinkáról, Bükkzsércről a Zempléni-hegységbe, Bükkzsércről a Bakonyba és Szepes, Sáros vármegyébe. Bernecebaráti és Kemence közelítő munkásai pedig a baranyai erdőségektől a Hernád-völgyig eljutottak.

8 5 A fakitermelés ősi és a XIX. század első évtizedeiben még általános eszköze a széles élvasú fejsze. A nagyobb termelékenységet biztosító fűrész a Bükkben a diósgyőri koronauradalom ösztönzésére terjedt el. Célszerű lenne az eszközváltás részletes feltárása a többi területen is. A kitermelt fa úthoz való szállítása rendszerint a favágók feladata, de voltak külön erre specializálódott közelítő munkások, pl. a hegyközi hutások. A közelítésnél a szállítandó fától függően sajátos módszereket és eszközöket használnak. Ezekből az emberi erővel történő faközelítés egyik sajátos eszközét, az erdei szánt emeljük ki. Ezt főleg ölfa szállításánál alkalmazták lejtős erdőségekben. A Zempléni-hegység szlovák falvaiban a stelbáknak nevezett két rúdú rövid szán az általános.

86 Mádai Gyula kutatásaiból ismerjük a Bükkben elterjedt elöl magasra nyúló és befelé hajló orrú könnyű kéziszánt, amelyet Herkely Károly Gömörből is közöl.

8 7 A Börzsönyben a XX. század elején a bernecebaráti erdők fakitermelésénél foglalkoztatott román erdei munkások honosítottak meg egy olyan új szántípust, amelyet a helyi lakosság azóta is román szánkónak nevez. Sajátossága, hogy az addigi helyben használt szántól jóval kisebb, és két kávával húzzák, amelyek a talpak orrából hajlanak félkörívben a fejbe.

88 Használatakor egyenes terepen dorong utat is készítettek. Ezt a szánkót a helyi magyar lakosság is átvette, sőt az erdei munkán túl takarmány szállítására is használják. Az ország különböző részein dolgozó bernecebaráti erdőmunkások terjesztették el a Bakonyban, a Mecsekben és az észak-magyarországi erdőségekben. A további kutatások tárhatják fel, hogy a helyi közelítő munkások átvették-e ezt az új szántípust, vagy a korábbi helyi változat mellett maradtak. Az erdőmunkások sokoldalú, találékony emberek. A fakitermelés mellett az uradalmak szükségleteinek megfelelően a Bükk és a Zempléni-hegység erdőiben rendszeresen vállaltak alkalmi faragó munkát is. Maguk termelték ki a fát és helyben dolgozták fel vasúti talpfának, bányafának, szőlőkarónak, hordódongának és tetőfedő zsindelynek.

89 Időszakos erdei munka volt a férfiaknak a tavaszi cserhántás, a lányoknak és asszonyoknak pedig a facsemeték ültetése és gondozása. Az állami erdőgazdaságok gépesítettségéig az erdei falvak ló- és ökörfogatos gazdáinak rendszeres pénzkereseti lehetősége volt a kitermelt fának a fatelepekre vagy a vasútállomásokra történő szállítása. A Zemplénihegységben az ölfát nyáron karfás vagy bérfás szekérrel, a szálfát a hosszúra eresztett, oldal nélküli szekérrel hordták. Télen a kétrészes vlacsuha szánt vagy lacsuhás szánkát használták fuvarozásra.

90 A kétrészes szánt a Bükkben is ismerték, sőt újabb fémből készült változatát az erdőgazdaságok is alkalmazzák. Az erdészeti etnográfia egyik sajátos feladata az erdei iparok kutatása. Itt a paraszti tevékenység szorosan kapcsolódik a nagybirtokok, illetve az állami erdőgazdaságok igényéhez. Az uradalmak hamuzsírfőzésére, szénégetésére, kőbányászatára és mészégetésére vonatkozó adatokkal már a XVIII. századból rendelkezünk.

91 Hamuzsírfőzéssel 1750— 85. SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 85. MÁDAI Gyula 19706. 14., ERDÉLYI Zoltán 1958. 404. 86. Szabadfalvi József feltételezi, hogy ezt német munkások honosították meg. Ennek igazolására azonban analogikus kutatások szükségesek. Vö.: SZABADFALVI József 1964. 120. 87. MÄDAI Gyula 1970Ű. 10., MÁDAI Gyula 1980. 33., HERKELY Károly 1941. 262. 88. A román szánkóhoz leginkább hasonlító típust Nyugat-Európában (Vogézek, Svájc), Erdélyben és Csehszlovákiában találjuk meg. ERDÉLYI Zoltán 1958. 401-402. 89. SZILAS Géza-KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 160., PETERCSÁK Tivadar 1981. 53. 90. PETERCSÁK Tivadar 1978. 26., PETERCSÁK Tivadar 1981. 53. 91. TAKÁCS Béla 1965. 251-261. SOÖS Imre é. n. 2., LÉNÁRT Andor sajtó alatt. 384