Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

formáját megtartva válik családnévvé, vagyis nem járul hozzá a jelenkorban szokásos -i képző. Mikófalván a XVI. században megjelenik egy Baranya nevű jobbágy, akinek neve később Baranyai-та, ill. Baranyi-ха változik. Ehhez hasonló még a Király, a Damak, a Sipek, Bóta, Bakó, Gyemére, Szilvás, Kurtány stb. nevek kialakulása. A török defterek és a magyar dézsmajegyzékek családnevei feltűnően sok helynévből képzett családnevet tartalmaznak, többet mint a XVIII. századi névjegyzékek.

131 Ennek okát részben abban látjuk, hogy a nevek valamilyen százaléka még a XV. században keletkezett, másrészt abban, hogy Verbőczy Hármaskönyvének hatása nem érvényesült a feltételezett mértékben. A XVIII—XIX. századi népmozgás mértékéről és irányairól a családnevek csak tétova utalást képesek adni, de tanulmányozásuk mégis járt némi eredménnyel. A korszak lakhely változtatásainak egyik módja a spontán elvándorlás volt, amit azonban valamiféle kapcsolatok mégis befolyásoltak, irányítottak. Ilyen kapcsolat lehetett а földesúré, akinek egyik falujából a másikba indult útnak a jobbágy, még akkor is, ha ezek a falvak egymástól messzire estek. Falvaink történetéből ilyen példát nem tudunk ugyan felhozni, de analóg esettel a Kazár közelében lévő Zagyvapálfalván találkoztunk. A török adózás számára 1546-ban és 1559-ben összeírták a falu lakosságát és ez a két jegyzék figyelemre méltó különbségeket tár fel. A két időpont között erősen megcsappant a családok száma és minden helyben maradott jobbágy neve mellett ez a megjegyzés áll: „küldönc Igar Faluba". Időközben több lakos Heves megyei falvakba költözött, így Igarra is.

132 Az összeírás utalásait úgy értelmezzük, hogy Zagyvapálfalvának és Tiszaigarnak ebben az időben közös földesura volt, aki az utóbbi faluban lakott, és aki küldöncök révén tartott kapcsolatot Zagyvapálfalvával. Ebben a példában kétségtelen, hogy a jobbágyok elvándorlása a földesúr szándékaival, vagy engedélyével van összefüggésben, mint ahogy a többi pálfalvai jobbágy esetében is valószínű, akik ugyancsak Heves megyei falvakba költöztek. A XVIII. század családneveiben nehéz a földrajzi utalásokat felismerni, mert egyikmásik eredeti formája annyira eltorzult, hogy fel sem ismerhető. Más neveket csak igen távoli településekkel lehet magyarázni, de előfordul, hogy a Csánki Dezső középkori történeti földrajzában közölt és közelebbi tájakon elpusztult falvak nevével kapcsolatba hozhatók. Ezek alapján a befelé, a falvainkba irányuló népmozgás négy típusát tudjuk megkülönböztetni : 1. A közvetlen szomszédságból induló költözést, amit fentebb táji kontinuitás-пак határoztunk meg: Őrhalom = Varbó, Dráh; Nádújfalu = Mátramindszent; Bodony = Mátraalja; Bükkszék = Tárna középső völgye; Tarnalelesz = Bükkszenterzsébet, Szentdomonkos, Fedémes; Mikófalva = Bél-medence; Sajónémeti = Sajóvölgy. Felsőtárkány népi kapcsolata Mezőkövesddel hasonló típusú, de nem a közvetlen szomszédság az alapja. 2. A falu saját megyéjének távolabbi településeiről kap beköltözőket: Karancskeszi és Mátraszőlős Nógrád megyéből; Borsodnádasd, Sajópüspöki, Ragály Borsod és Gömör megyéből. 3. Északmagyarország közelebbi és távolabbi helységeiből jönnek a főként magyar betelepülők: Kazár = Bars, Hont, Abaúj megye; Bükkszék = Abaúj, Nógrád megye; Egerbocs = Gömör megye; Tarnalelesz = Gömör, Hont, Nógrád megye; Mikófalva = Gömör, 131. A XVI-XVII. és a XVIII. század helységnevekből képzett családneveinek aránya 7 faluban az előbbi javára nagyobb. Karancskeszi 7:3, Mátraszőlős 16:6, Bükkszék 7:4, Felsőtárkány 12:3, Tardona 4:1, Borsodnádasd 5:0, Sajóvelezd 9:3. 132. KÁLDY-NAGY Gyula 1977. 163. Egy másik falu, az ugyancsak Nógrád megyei Varsány község határában elpusztult Táb lakosainak egy része is Heves megyébe, Gyöngyöspatára és Atkárra költözik a fenti időszakban. Up. 230. 365