Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

Abaúj, Nógrád megye; Szilvásvárad = Gömör, Borsod, Zemplén megye; Tardona = Gömör, Zemplén, Nyitra megye. 4. Felvidéki szlovák népességű megyékből indult bevándorlás: őrhalom = Liptó m.; Rimóc = Árva, Szepes m., Beszkidek; Ludányhalászi = Árva, Nyitra m.; Kazár = Zólyom m.; Szilvásvárad = Nyitra m.; Sajóvelezd = Zólyom m. A népesség folyamatossága és belső vándorlása a 20 falu alkotta etnikumnak sajátos összetételét, arculatát hozta létre. Az alábbiakban ezeket a sajátos vonásokat vesszük vizsgálat alá, keresve azt, hogy a mindenütt domináns magyar népességet mikor, milyen hatások érték más etnikumokat képviselő családok részéről és ezek a hatások mennyiben tekinthetők hosszan tartóknak és mélyeknek, vagy átmenetieknek. Dolgozatunk leíró részében az egyes falvak tárgyalásakor figyelmet szenteltünk annak, hogy a jegyzékekben lehet-e találni népnévből, nemzetiségnévből alakult családneveket. Ázott közölt adatok alapján úgy összegezhetjük ezt a kérdést, hogy 13 ilyen típusú nevet találtunk a XVI. és a XIX. század közötti időben és csaknem minden vizsgált településen. Népneveink között gyakoriságban a földrajzi közelségben lakó szlovák nép régies magyar neve, a Tót az első. Nyelvtörténészek a tót szót úgy értelmezik, hogy eredetileg a szlovéneket jelentette és csak a XIX. században szűkült le jelentése a szlovákokra.

133 Tót, Tód, Tóth, Tott formában Rimóc és Sajónémeti kivételével minden településen jelen van, bizonyítva ezzel az északi magyar — palóc — nép és a szlovákság sok évszázados szomszédságát, egymásra utaltságát mind a török elleni küzdelemben, mind a gazdálkodás különböző ágazataiban. Előfordulásának helye és ideje földrajzilag és történetileg különböző. 1. Folyamatosan jelen van a XVI. századtól a XVIII-XIX. századig: Karancskeszi, Mátraszőlős, Bodony, Egerbocs, Sajóvelezd, Sajópüspöki; 2. Csak a XVI-XVII. században: Ludányhalászi, Felsőtárkány, Tarnalelesz, Mikófalva, Ragály; 3. Csak a XVII-XVIII. században: Szilvásvárad, Tardona; 4. Csak a XVIII—XIX. században: őrhalom, Kazár, Nádújfalu, Bükkszék, Borsodnádasd falvakban. A Tót családnév tehát a XVI. században 11 településünkön jelenik meg és ebből 5 faluban csak a XVII. század során marad meg, majd eltűnik. Hat településen azonban a XVIII. század végéig — tehát a vizsgált időpontig — folyamatosan kimutatható. Átmeneti jelleggel költöznek be a XVII. században egyes Tót nevű családok két faluba, ahol a XVIII. századon át valószínűleg a mai napig élnek. És végül 5 faluban a Tót név csak a XVIII. században tűnik fel és viselői azóta is ott, azon a helyen élnek. Nyelvészek már megállapították, hogy a Tót nevek viselőit magyar környezetben nevezték el,

1 34 és ez a névadás véleményünk szerint korábbi időben történt, mint a szláv nevű családok beköltözése. Minthogy szláv személynevű családok már a XVI. század első névjegyzékeiben is vannak, így a Tót névadást arra az időre lehet tenni, amikor a felvidéki betelepülőknek még csak egy nevük volt és családnév helyett kapták a Tót nevet. El kell vetnünk azt a második lehetőséget, mely szerint szláv névvel jött a betelepülő és valamilyen okból el akart volna rejtőzni a Tót név mögött. A szabad jobbágyköltözés korában 133. TESZ III. 951-952. Vizsgált településeink családneveiben már olyan korán és annyiszor tűnik fel a Tót név, hogy nehéz lenne feltételezni ezek szlovén eredetét. Véleményünk szerint ezt az álláspontot revideálni kellene, mert a szlovák nyelvhatártól 15-30 kilométer távolságban sokkal valószínűbb a Tót név szlovák jelentése még akkor is, ha ez az eset a XVI. században fordul eló'. 134. KÁLMÁN Béla 1967. 167. 366