Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában
fordult, hogy nevet is cserélt. 1628-ban a Gömör megyei Molnár család nemességet nyer és más nevet vesz fel. A század végén a Heves megyei Fedémesen, majd Bükkszenterzsébeten már Orthó néven jelenik meg. Ugyancsak névcseréről tudunk a kettó's nevű bükkszenterzsébeti Gyenge-Zay nemzetségnél, akik 1625-ben kaptak nemességet és ettől kezdve csak a Zay nevet használták. 128 Egyébként a Gyenge nevet 1556-ból, ugyanott több jobbágynév társaságában ismerjük, amelyek jó része megérte a XVIII. századot is. A többi név tehát változatlanul maradt meg, csak néhány család valamilyen okból eltűnt a névsorból és a falu társadalmából. A nevek használatának egy másik módjával találkoztunk Tarnaleleszen, ahol nyolc család lakik folyamatosan a XVI. századtól a jelenkorig. Közülük három a XVII. században nemességet nyert, de nevük változatlan maradt annak ellenére, hogy ugyanazt a nevet (Kovács) jobbágyok is viselték. 129 Valószínű, hogy csak az időközben ide költözött és hosszabb-rövidebb ideig itt élt jövevények éltek a névcsere lehetőségével. Az itt felsorakoztatott és egyéb, a húsz falu népességtörténetében megismert példa nyomán állíthatjuk, hogy a huzamosan egy helyben lakó jobbágynépesség családnevei állandóak, csak ritkán változnak meg, ezért az etnikai kutatás teljes értékű forrásként kezelheti őket. Területünk egyes falvainak jobbágy névjegyzékeiben többször találkozhattunk általános jellegű családnevekkel. A foglalkoztatást, tulajdonságot, vagy származást jelölő neveknek a közfelfogás szerint nincs bizonyító erejük azért, mert sok helyen előfordulnak. Meggyőződésünk, hogy ez általános érvényű szabály alól éppen területünkön több kivétel van. A magyar nyelvterületen talán legáltalánosabb név a Kovács, alig van település, ahol elő ne fordulna. Ez a jelenség azonban nem akadályozhatja meg a kutatót abban, hogy ahol rendkívüli tömegben élnek a középkor óta Kovács nevű családok, el ne ismerje a történeti kontinuitást. Leginkább Tarnaleleszen, Mikófalván és kevésbé Bodonyban olyan nagyszámú Kovács él, hogy ők adják meg a falu sajátos jellegét, ezért ezek a falvak mindenesetre a kivételek közé tartoznak. Hasonló képet kapunk Ragályon és Mátraderecskén a Kis, Sajópüspökiben a Pap, Egerbocson a Balogh, továbbá Mátraszőlősön, Sajópüspöki ben, Ragályon, Bodonyban a Tót családnevek helyzetéről és szerepéről a helyi társadalomban. Az általánosnak nevezhető nevek tehát tájanként változó sűrűségük következtében épp úgy bizonyíthatják a népesség folyamatosságát és képezhetik jellemzőit, mint egyéb, ritkán előforduló nevek. Az idegen, elsősorban szlovák eredetű nevek kiválasztásában a mai nyelvhasználatot követtem, azaz szlováknak minősítettem a magyarra fordítható közneveket, ill. azok származékait. Kivételt képeznek azok a nevek, amelyek régi szláv-magyar átvételek és közismert magyar jelentésük van. Szlováknak ismertem el a Szecska családnevet — ami a magyar Ortó-пак felel meg —, de magyarnak a Kovácsot stb. Van néhány vitatható eredetű név, mint a Paris (páros, iker), a Kónya (a konyul, lekonyul igéből), ezeket magyarnak minősítettem, és vannak mások, mint a Bízik, Batsa, Pohán (pogány), CristonKriston, amelyeket szlováknak tartok. Meg kell jegyeznem, hogy sokszor a döntés nem könnyű és annak eredménye is vitatható, de a családnevek elemzésében kevés a támpont, kevés az itt, Északmagyarországon is alkalmazható eredmény. A családnevek elemzése során hasznosnak bizonyultak a helyek, helységek nevéből képzett nevek. Megfelelő utánjárással sok idegen, ismeretlen hangzású név eredetét ezen a módon lehetett feltárni. 130 Felismerésüket gyakran az nehezíti, hogy a helynév eredeti 128. BAKÓ Ferenc 1982. 16, 18. 129. BAKÓ Ferenc 1982.58. 130. A helynevek azonosításához a klasszikus földrajzi szótárakat (Vályi András, Ludovicus Nagy, Fényes Elek) és az 1895. évi Helységnévtárt használtam. 364
