Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

III. A benépesedési folyamat vége és eredményei Kutatópontjaink népesedéstörténetének eddigi áttekintése számos olyan adatot, történeti folyamatot használt fel, amelyek a palóc centrumról részletekben gazdag, de ugyanakkor kuszált, homályos képet adnak. A húsz település múltjának bemutatásából a terület népessége nem tűnik egységesnek, akár a középkorral feltételezett folytonosságot, akár a társadalmi, vagy a nemzetiségi viszonyokat szemléljük is. Az alábbiakban az egyezéseket és a különbözőségeket kívánjuk felfedni, megkísérelve feltárni az összefüggések belső rendjét azért, hogy e terület lakosságának, a palóc néprajzi csoportnak történeti és népi jellemzőit tisztábban, élesebb vonalakban ismerjük fel. és Török 1753. években. Kétségtelenül szláv név csak egy van: Begyik 1773, és bizonytalan eredetű a Cékus, Cekwat 1551, továbbá a Dorotea 1551-ben. A feltételezett származáshelyeket őrző családnevek mind északmagyarországi kapcsolatot jeleznek. Távolabbiak a Kárpi 1753 (= Karap Pozsony m.) és a Boy ta 1577 (= Bajta Hont m.); — közelebbiek a Domak 1551 (= Damak Borsod m.), Hubay 1631 (= Hubó Gömör m.), Parczy 1676 (= Bárca Borsod m.) és Horkai 1678 (= Horka Gömör m.). Az idegen etnikumok hatásait hordozó, vagy a falutól közelebbi, esetleg távolabbi helységeket képviselő családok — amint láttuk — csekély számuk és átmeneti tartózkodásuk következtében nem befolyásolhatták Ragály népét sajátos műveltségének kialakításában és megőrzésében. 1. kép. A középkori kontinuitás mértéke. Jelmagyarázat; 1. Örhalom, 2. Rimóc, 3. Ludányhalászi, 4. Karancskeszi, 5. Kazár, 6. Mátraszőlős, 7. Nádújfalu, 8. Bodony, 9. Bükkszék, 10. Felsőtárkány, 11. Egerbocs, 12. Tarnalelesz, 13. Mikófalva, 14. Szilvásvárad, 15. Tardona, 16. Borsodnádasd, 17. Sajónémeti, 18. Sajóvelezd, 19. Sajópüspöki, 20. Ragály. 359