Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

Az etnikai kutatás egyik alapkérdése: a folyamatosság, illetve a belső vándorlás szerepe a jelenkori népesség kialakulásában — kutatópontjainkon több változatban mutatkozik meg. Meghatározásuk és egymástól való elhatárolásuk során néhány tényezőt tekintetbe kellett vennünk. A legegyszerűbb képlet a lakosság egy helyben maradása a XVI. századtól a legújabb korig, de ennek a folytonosságnak is változatai vannak, amelyek további kérdéseket vetnek fel. A. folyamatosság lényegét érinti az a kérdés, hogy milyen időszak népességét tekintjük középkorinak, amihez a későbbi fejleményeket viszonyítsuk. Az első jobbágynévsorok ui. több esetben az első török betörések előtti lakosságot rögzítik, máskor csak a XVI. század második felében készültek. A névsorok elemzése arra mutat, hogy a XVI. század közepén nagyobb arányú népmozgás, a népesség részleges kicserélődése zajlott le területünkön, aminek a nagy hódoltató hadjáratok - 1552-ben Eger, majd 1554-ben Fülek várának elfoglalása — adják magyarázatát. Az újkori népesség alapját ezért tömegében az 1570 körüli jobbágynévsorok családjai képezik, amit jó esetben kiegészít a korábbi névanyag. Ezt a tiszta középkori kontinuitást erősítheti még két népességtörténeti folyamat. Egyes XVI. századi családok egy adott helységben nem érik meg az újkort, eltűnnek a XVIII. század végén, - mások a XVII. században jelennek meg, de véglegesen megtelepedve részeivé válnak napjaink társadalmának. Mindkét népességtörténeti formáció elősegíti, erősíti a folytonosságot, vagyis azt a lehetőséget, amely a középkor népi erőit, kulturális hagyatékát megőrzi és átadja a jelenkor emberének. A belső népi kontinuitás megállapításakor alapvetően az első változatra építettünk, a másodikat csak akkor vettük tekintetbe, ha a körülmények megengedték,

122 de a harmadik variánst nem használtuk fel. így az egyes falvak XVI. század óta ismert családjainak sorsát kísértük figyelemmel 1771-ig és 1828-ig, sőt bizonyos esetekben még későbbi időpontig is. Az így feltárt családi folyamatosságot a falu egész lakosságához viszonyítottuk, aminek eredményét, indexét százalékban fejeztük ki. Nem találtunk folyamatosságot négy faluban, itt a középkori lakosság vagy teljesen kipusztult, vagy elköltözött. A négy falu — Rimóc, Ludányhalászi, Kazár, Nádújfalu — Nógrád megye északi részén fekszik a füle ki, somoskői és hollókői vár megközelítésének útjában. Leggyengébb a kontinuitás három faluban: Karáncskeszin, Mátraszőlősön és Bükkszéken, amit arányosítva 5—25 százalékkal lehet kifejezni. Közepes a népesség folyamatossága négy faluban: őrhalom, Tarnalelesz, Sajóvelezd és Ragály lakosságának mintegy fele megérte az újkort (25—50%). őrhalom esetében inkább táji kontinuitásról kell beszélnünk, mert a folytonosságnak ez az aránya csak úgy alakulhatott ki, hogy magához vonzotta két szomszéd faluja néhány középkori családját. Erős a folytonosság kilenc faluban, tehát a kutatópontok csaknem felében: Mikófalván és Felsőtárkányon a legerősebb, de megközelíti őket Egerbocs, Szilvásvárad, Sajópüspöki és Sajónémeti. Még mindig magas, 70%-on felül van Bodony, Tardona és Borsodnádasd folytonossági indexe. Az arányszámításokat nehezíti, hogy egy időpontban mind a két társadalmi réteg adatai nem állnak rendelkezésre. Ezért engedményeket kellett tennünk, így a kisnemesi falvakban csak a paraszti lakosság adatait kaptuk meg 1828-ban, a kisnemesekét 1809-ből voltunk kénytelenek felhasználni. 1771. évi adataink csak a paraszti lakosságot képviselik, a nemesekét nem ismerjük, a kisnemesi Sajónémetiben pedig a legteljesebb családjegy122. Kérdéses a XVII. század elején felbukkanó nevek minősítése. Ha egy család pl. 1616-ban fordul elő a jobbágynévsorban és az utolsó jegyzék csak a XVI. század derekáról való, elfogadjuk a nevet török kor előttinek. 360