Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

E megállapítás elsősorban a Szecska nemzetségre vonatkozik, akik valószínűleg erdőirtásra, vagy más idénymunkára jöttek valahonnan északról és végül itt maradtak. Az a tény, hogy már a XVI—XVII. században érkeztek ide szlovák nevű idénymunkások, bizonyítja nemcsak Egerbocs, hanem a szűkebb táj más falvainak is nyitottságát az észak-déli irányú spontán népmozgás előtt. Annak ellenére, hogy számításaink szerint a XIX. század elején a szlovák nevű családok tagjainak száma elérte a 26%-ot,

93 hatásuk a népi kultúra alakulására mégsem volt ilyen nagymértékű. A szlovák telepesek mind egyenként — talán család nélkül —jöttek és négy évszázad folyamán asszimilálódtak a magyarsághoz, így alig volt lehetőségük a helyi életmód és műveltség karakterének formálásához, különösen a XVII. század dereka, azaz a társadalom magasabb szintjének modelljeit követő kisnemesség kialakulása óta. 12. Tarnalelesz, Heves megye Forrásai 8 dézsmajegyzék és 1 török adóösszeírás a XVI—XVII. századból, 4 jobbágyösszeírás a XVIII—XIX. századból és 2 nemesi névjegyzék a XVIII—XIX. századból.

94 Tarnalelesz népesedéstörténetéről legújabban egy feldolgozás is jelent meg,

95 amelynek megállapításait, adatait jelen írásunkban felhasználjuk. Tarnalelesz azon ritka települések közé tartozik, melyek egyszer sem pusztultak el a török háborúk idején, népessége tehát szinte háborítatlanul, folyamatosan fejlődött, összehasonlítva a XVI. század dézsmaj egy zekéinek és a XVIII—XIX. századi összeírásoknak jobbágy ne veit, ez a töretlen fejlődés kétségtelenné válik. Nyilvánvaló ez akkor, ha vizsgálatainkba a kisnemesi családokat is bevonjuk. A XVI. század jobbágyai közül u. i. a Kovács, Marton és Vincze családokat vagy teljesen, vagy részben a király megnemesítette, de utódaik továbbra is a faluban maradtak és vagy saját kuriális telkeiken, vagy úrbéri telkeken gazdálkodtak. A nemesek, de különösen & Kovács nemzetség annyira elterebélyesedett, hogy a jobbágyok egy részét kiszorította a faluból és kisnemesi településsé alakította, melyben a parasztság kisebbségbe szorult. A középkori jobbágyságból csak az ípacs (1549), Kakuk (155$) és a Bolya (Barla, Ballá, Bolla) maradt meg a XIX. század elejére, összesen 9 családdal. Ez azonban a paraszti törzsökös lakosság többségét képviseli, mert 23 családból csak 5 volt jobbágy, 4 zsellér és 14 hazátlan zsellér, s ez utóbbiak mindig a lakosság legkevésbé helyhez kötött, mozgékony rétegét jelentik. Lelesz lakosságának túlnyomórészt magyar etnikai jellegét kevés idegen népre, nemzetiségre valló családnév színezi. Népnévként egyedül a Tót ismeretes két összeírásban (1599, 1605), szlovák nevek ugyancsak kis számban fordulnak elő: Mikócza (1559), Szikora (1771) és Ruzovszky (1828). Amint a megjelenés dátumai szemléltetik, ezek a családok a XIX. századra egy kivételével eltűnnek. 93. Szlovák nevűeknek számítottuk a kisnemes és jobbágy Szecskó-kat (16 + 4 család), ugyanakkor a lakosság teljes létszámát 85 családnak vettük. 94. A névsorokat teljes egészükben közli Soós Imre PA 489/75. sz. kéziratában. 95. BAKÓ Ferenc 1982. 348