Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

10. Felsőtárkány, Heves megye Forrásai 5 dézsmajegyzék, illetve összeírás a XVI—XVII. századból, 3 jobbágynévsor a XVIII. századból.

79 Kutatópontjaink között Felsőtárkány az első település, amelyet a törökök feldúltak, részben elpusztítottak. 1526 őszén egy török csapat végigdúlta a tarkányi völgyet és az akkor még két falu közül az északit, Feliárkányt felégette annyira, hogy nem is épült újjá. A középkori Altárkány falu átvészelte a támadást, életképesnek bizonyult és a XVII. század végén felvette а Felsőtárkány nevet, amit azóta is változatlanul visel.

80 A középkori, Feltárkánynak nevezett falurész jobbágyneveit nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy 20 jobbágycsalád lakta. Altárkány, a későbbi Felsőtárkány magja 1549-ben tűnik fel első alkalommal a dézsmajegyzékekben 5 jobbágynévvel. Az egri vár ostroma idején (1552) a falu újra nehéz időket él át, de 1558-ban már újra 10 jobbágy és 11 zsellér lakik itt, ezek nevét azonban az urbárium nem tünteti fel. Hosszú és feltehetően teljes névsorokat adnak az 1576,1582,1631. és 1678. évi jobbágyjegyzékek. Ez a gazdag forrásanyag lehetővé teszi, hogy megállapításokat tegyünk a középkori lakosság megmaradásáról, újkori továbbéléséről. A vizsgálatot nehezíti, hogy a falu a Bükk erdő szélén, részben azzal körülvéve fekszik és a jelenkori néphagyomány történeti emlékezete szerint is a nép a törökök elől az erdőségben és a Bükk hegység sziklaüregeiben keresett menedéket.

81 így módja volt arra, hogy az összeírások elől és az adózás kötelezettsége alól mentesítse magát. Az 1549. évi jobbágynévsor 5 háztartással semmiképpen nem lehet teljes, mikor a következő (1558) már 21 lakosról tesz említést, az 1576. évi pedig 22 jobbágyot sorol fel. A legnagyobb lakosságszámot 1582-ben, 46 háztartással regisztrálták. A középkori és az újkori népesség közötti, leszármazásból eredő kapcsolatot röviden az jellemzi, hogy az 1720. évi összeírás 18 családnevéből mindössze egy az új, a többiről tudjuk, hogy itt éltek már a XVI. és a XVII. században. Voltak azonban, akik ez alkalommal is kivonták magukat az összeírásból, mert a későbbiek során mégiscsak előtűnnek. Ezért a folyamatosság megállapítása érdekében célszerű a XVIII. század utolsó összeírását venni alapul és ehhez viszonyítani az egyes családok tarkányi illetőségének kezdő időpontját. 1799-ben a lakosság legrégebbi családjai а Farkas, Csohán (Csuhányi, Csohányj, Rozsnaki, Somodi, Bakondi, Erdélyi, Hegyi, Holló, Kakuk voltak. A folyamatosságot erősítették még a XVII. század során felbukkanó családok is, mint a Bóta, Bene és a Fekete. Az eddig elmondottak alapján összegezhetjük, hogy 1799-ben a falu 106 családjából 84 a XVI-XVII. század óta itt él, a XVIII. században pedig 22 család költözött Felsőtárkányra. Az 1549. év Koros családneve {Karos formában is) 1678-ban már hiányzik, de feltűnik később Felnémeten, Korózs formában és ott a falu egyik törzsökös családjává válik. 79. A dézsmajegyzékeket és az újkori összeírások névsorait ld. Soós Imre PÀ 489/75. 80. SOÓS Imre 1975. 208-209. 81. BARTALOS Gyula 1887. 199: egy felsőtárkányi öreg embertől jegyezte le a következő szavakat: mindig bujdosott a nép „az erdőben, kőlyukakban, mint teszem az Istrángom kettős lyukában, melynek egyik ága a tetőre visz ki". 344