Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

/7. Népességviszonyok, belső vándorlás, kontinuitás A palóc néprajzi csoport központi területének falvairól, azok paraszti lakosságáról a családneveket is feltüntető részletességgel általában csak a XVI. század negyvenes éveitől vannak feljegyzések.

34 A jobbágynévsorok révén megállapítható a település nagysága, a lakosság etnikai jellege, összetétele, a belső vándorlás, népmozgás mértéke, irányvonalai és főként az egy helyben maradó, hagyományokat őrző és tovább adó törzsökös lakosság nagysága. Az első jegyzékek megjelenésétől a legújabb korig folytatódnak az egy-egy település társadalmát tükröző felmérések, amelyek elsősorban gazdasági, adózási és katonai céllal készültek, de ugyanakkor a népesedéstörténet legjelentősebb forrásai.

35 A dézsmajegyzékek, adóösszeírások beszámolnak tehát a népesség történetéről, számának növekedéséről, vagy csökkenéséről, különösen értékes módon a XVI. század derekán általánossá vált török elleni küzdelem időszakában. Az első névsorok több esetben még a törököktől háborítatlan közösségeket mutatnak be, bár a decimátorok rendszeres nyilvántartó munkája és a török megjelenése időben közel esik egymáshoz. Nógrádban az első hadjárat időpontja 1547, amikor Balassagyarmat, Szécsény és Kékkő vonaláig dúlták fel a falvak egy részét.

36 Hevesben még korábban jelennek meg. 1526-ban, a mohácsi csata után egy kalandozó csapat eljutott Egerig és elpusztította Felsőtárkányt,

3 7 de nagyobb hatása volt az 1546. évi hadjáratnak, ami a Tárna völgyét rabolta végig Tarnaleleszig.

38 A Sajó-völgyét 1554-1556-ban hódították meg és pusztítottak Borsodnádasdon, Sajóvelezden és környékén.

39 Újabb történetírásunk a török hatalom másfél évszázadig tartó, időszakosan meg-megújuló támadásait a hazai lakosság léte és biztonsága ellen úgy értékeli, hogy következménye korántsem a teljes megsemmisülés volt. A veszélybe került falvak népe elhagyta otthonát és a hegyek közé, az erdőkbe menekült, majd a török elvonulása után a megmaradt lakosság visszatért falujába.

40 Kétségtelen, hogy a török - vagy később a német, rác, vagy magyar - hadak megjelenése nagy veszteségekkel is járt, de az önvédelem, a megmaradás ösztöne és a félelem erői területünkön a legtöbb esetben sikerrel küzdöttek és a lakosság kisebbnagyobb törzse túlélte a veszedelmet, életképesnek bizonyult és ki tudta fejleszteni a népesség újkori hajtásait.

4 ' Kutatópontjaink alább következő bemutatása elsősorban a dézsmajegyzékek, török adódefterek és újkori összeírások adataira épül. A családnevek elemzése révén törekszünk arra, hogy az etnikai kutatás alapját képező népességet, annak összetételét, történeti sorsát foglaljuk össze. A felsorolás a földrajzi elrendeződést követi: nyugaton kezdve és keleten, északkeleten végezve. 34. Területünkön a legkorábbi jobbágyneveket a nógrádi Zsemberbó'l (1234. év) és a hevesi Fedémesről (1426. év) ismerjük. Ld. BELICZKY János 1972. 34. és BAKÓ Ferenc 1982. 13. 35. KQVACSICS József 1963. 3. 36. BELICZKY János 1972. 135. 37. SOÓSImre 1975. 15. 38. SOÓS Imre 1975.463. 39. BOROVSZKY Sámuel 1909. 86. 40. BAKÁCS István 1963. 116 117. 41. SZABÓ István é.n. 119. 331