Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lengyel László: Két XVIII. századi apácamunka sorozat a Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből

tek ki.

10 A kegytárgykészítő ipar termékeire legintenzívebben a sokszorosítás fejlődése hatott. A XVIII. század legnépszerűbb sokszorosító eljárása, az ekkor már több évszázados múlttal rendelkező fametszés és rézmetszés volt. Ezen két technikával készült szinte minden ábra, kép és rajz a korabeli nyomtatványokhoz. Az európai műhelyek metszői és rajzolói nagy számban készítették nyomataikat, melyek változatos formákban jutottak el a tömegekhez. A legnépszerűbbek a szentképek és a kegykép másolatok voltak. Ezek a metszetek hol iskolai jutalomként, hol búcsúfiaként terjedtek. Nagy kvalitásbeli eltérés mutatkozott a műhelyek munkái között, különösen KeletEurópában. Magyar metsző alig akadt ebben a korban, az itt dolgozó külföldiek sem a legjobbak közül kerültek ki. Olcsón és kisigényű közönségnek dolgoztak.

11 A nagyobb példányszámban sokszorosítható rézmetszetek fokozatosan kiszorították a fametszeteket. A műmásolás is fölfedezte a maga számára, s elkezdődött a metszés módjaira vonatkozó értelmetlen szabályok, előírások alkalmazása. Csak az előírt módon kerülhettek egymás mellé vonalak, vonalrendszerek, csak meghatározott szögben keresztezhették egymást a formaölelő vonalhálók. A műmásolásnál követelmény volt a lehető legtárgyilagosabb ábrázolásmódot biztosító mechanikus metszési modor. Ez azonban az önálló grafikai lapoknál, a vonal artisztikus értékének kilúgozódását, merevvé, sematikussá válását eredményezte. így a rézmetszés technikája túljutott virágkorán, s elkezdődött lassú hanyatlása. Már ebben a korban is a sokszorosítás segítségével közvetítődtek a művészet régi és frissen születő alkotásai a szélesebb néprétegek felé. A sokszorosítás szemléletbeli és technikai milyensége erősen hatott a művek „életére". Általában sematizálta, átírta, elsekélyesítette tartalmi és formai üzenetüket. A kézműves munkával sorozatban készített kegyképés kegyszobormásolatok célja és funkciója azonban, nem művészeti gondolatok közvetítése volt. A mártírok és szentek növekvő tiszteletével kapcsolatban kialakult csodatévő ereklyék kultuszát szolgálták. Azt a kultuszt, melyet éles támadások értek a protestantizmus részéről. „A legtöbb keresztény hívő azonban angyalokat és szenteket, vagyis elhunyt személyeket is tisztel, akiknek rendkívüli adottságaik voltak, és akikről feltételezik, hogy az istennel való közeli kapcsolatuk révén, közbenjáróként szerepelhetnek nála. Ezt a tiszteletadást, mint az isten közvetett tiszteletét fogják fel és „veneratiónak" vagy „cultus duiale"-nak hívják."

12 A zarándokok a csodatévő ereklyéhez, kegyképhez érintették és megáldatták a búcsúfiaként vásárolt képecskéket.

13 Ilyen, zarándoklat útján — azonos kegyhelyről, Mariazellből — Egerbe került, megáldott kegytárgyak, ma is találhatók a 10. Egyházi műhely volt a budai Erzsébet-apácák rézmetsző műhelye, világi pedig a szentkép-ipar fejlődését mutató nagyszombati nyomda. PATAKY Dénes 1951. 18, 26.; SZILÁRDFY Zoltán 1981. 126. 11. PATAKY Dénes 1951. 12. VON GLASENAPP Helmuth 1981. 304-305. 13. SZILÁRDFY Zoltán 1981. 115. 304