Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lengyel László: Két XVIII. századi apácamunka sorozat a Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből

Dobó István Vármúzeum gyűjteményeiben.

14 Az egri múzeum itt tárgyalt két apácamunka sorozata, nem a kultuszképek kategóriájába tartozik. Nem a rítus ruházta fel értékkel, hanem didaktikus megjelenítő szándékuk. Adatok híján csak feltételezhető, hogy az osztrák eredetű apácamunkák ajándékozás útján kerültek Egerbe. Ez annál is inkább valószínű, mivel ebben az időben Egerben, de még a közelben sincs apácazárda.

1 s Ez idő tájt az egész országban elenyésző a lakosság számához viszonyítva, a női zárdákban élők száma.

16 Ama Magyarországon föllelhető apácamunkák és kegytárgyak túlnyomó többsége Ausztriából, Csehországból és németföldről került ide, a nagyon szoros politikai, gazdasági és egyházi kapcsolatok révén. Jelenetek József életéből A nyolc azonos méretű lapból álló sorozat a Teremtés könyvéből ismert históriát, József történetét dolgozza föl. Ez a világirodalom egyik legszebb novellájaként számon tartott történet, számtalanszor volt tárgya irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotásoknak a XVIII. században.

17 Általában örökérvényű etikai, morális kérdések megfogalmazásához hívták segítségül József élettörténetét. Ha sorozatunk morális, didaktikus jellegét tekintjük elsődlegesnek, egyértelműen kívánkozik párhuzamként, a korabeli jezsuita színjátszás néhány drámája. A kezdetben valláserkölcsi célzatú, latin nyelven előadott iskoladrámák, oktató jellegűek voltak.

1 8 1601-től 1771-ig adták elő folyamatosan magyarországi színpadokon a József életének történetével foglalkozó darabokat. Több változat ismert a témáról, így az 1601-ben Nagyszombatban előadott „József pátriárka" 14. A két kegytárgy érdekessége, hogy az öltözet nélküli mariazelli kegyszobor másolata mindkettő. Az egyik festett faszobor, (Ltsz.: 78. 241) a másik az eredeti kegyszoborról készített olajfestmény. (Ltsz.:81. 71.) Ugyancsak a kegykép kultusz virágzásának érdekes korabeli emléke, az egri múzeum másik két festménye. Pálos rendi(? ) festő, XVIII. sz. vége: Trompe - l'oeil a czestochowai Madonna képével, (Ltsz.: 55. 545.) A festmény sajátossága, hogy a czestochovai kegyképet natúr deszkafalra függesztett tárgyként ábrázolja. Körülötte pedig a deszkára tűzve, négy papírra nyomtatott szentkép látható; Szt. Pál, Szt. Antal, Szt. Tekla (ikonográfiái tévedés, hogy Szt. Teklát a vértanúk attribútumával, pálmaággal ruházták fel) és Szt. Borbála. A sokszorosított szentképecskék funkcionálási módjának hiteles ábrázolásaként kell kezelnünk a képet. Ennek a műnek szinte párja Elias Mögel (működött a XVIII. sz. második felében) festménye, (Ltsz.: 55. 539.) amely szintén a festői TrompePoeil, azaz a szemfényvesztés módszerét alkalmazza. A vörös pecsétviasszal falra rögzített miniatűr portré és a melléje szögre akasztott olvasó ábrázolása, - a mű tárgyaként választása - jól példázza, Eszterházy püspök kultuszát és az ilyen típusú képek funkcionálási módját. (A két festmény jelenleg a MNG állandó kiállításában látható.) 15. Egerben először az 1852-ben Bartakovics Béla érsek által letelepített Angolkisasszonyok nőneveldéje, majd 1858-ban Páli Szt. Vince leányainak a szürke nénéknek rendháza jött létre. RUPP Jakab 1876. 16. A XVIII. századvégi Magyarországon a női zárdák létszámát csak hozzávetőlegesen tudjuk meghatározni. Ebben nagy szerepet játszik II. József 1782. évi rendelete mellyel több rendet feloszlatott. A tizennégy ismert zárdában 332 apácáról tudunk, de számuk feltehetően kb. 400-450 fő lehetett. Ez a szám nagyon elenyésző az ország népességéhez viszonyítva (6 millió fő). A Szt. Orsolya rend zárdáiban él a század végén az apácák majd ötven százaléka. Művelődési szempontból ez igen jelentős, mivel a Szt. Orsolyák rendje kifejezetten „tanító" rend, s az ország nőnevelésében döntő fontosságúak. RUPP Jakab 1876. 17. A sorozat utolsó lapjával (József és atyja Jákob találkozása) megegyező ikonográfiái témát dolgoz fel az Egri Képtár anyagához tartozó, nagyméretű jelzett kép Pieter van Lint-től Ltsz.: 55. 283. 18. KOSÁRY Domonkos 1981. 206. 20 Az egri múzeum évkönyve 305