Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lengyel László: Két XVIII. századi apácamunka sorozat a Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből

egy család is."

3 Dundes megállapításai alapján az apácamunkákat a tágabb értelemben vett folklór jelenségek körébe kell sorolnunk. Ehhez a terminológiai besoroláshoz kapcsolódik számos német kutató, amikor a Klosterarbeit-okát, mint Volkskunstot emlegetik.

4 Jelentős még ebből a szempontból Richard Jeïabek állásfoglalása, akinek rendszerében a „foglalkozási és társadalmi csoportok művészete" elnevezésű kategóriába illeszthetők az apácamunkák.

5 A fenti terminológiai korrekciók figyelembevételével, az apácamunkákat a népi képzőművészeti kultúra egészében elhelyezkedő, vallási alapon elkülönülő, foglalkozási, illetve társadalmi csoportok által készített, szakrális tárgyakként kell kezelnünk. A szerzetesek és az apácák, évszázadokon át őrzői és legjobb művelői, képzett mesterei voltak a művészetek különféle ágainak. A férfi és női kolostorok, már a kora középkorban is jelentős művészeti műhelyeket mondhattak magukénak. Az antik világ által ismert és alkalmazott művészeti technikák megőrzésére, újraélesztésére műhelyeket hoztak létre. Nagyon hosszú út vezetett a középkor kézimunka remekeit (pl. a Gisellacasulát) megalkotó apácák munkájától, ezekig a XVIII. századi apácamunkákig. Ebben a században, a szerzetesrendek kolostoraiban működő „művészeti műhelyek" tevékenységükkel már nagyrészt csak követni igyekeztek a hivatásos (stílusos) művészet uralkodó intencióit, s nem képviseltek irányt adó művészeti erőt. Míg a koronázási palást programadói és kivitelezői, a kor kiemelkedő szintjén alkottak, addig e XVIII. századi zárdamunkákat készítő rendtagok, már csak a stílusos művészet mellett és annak hatása alatt készítették, változó kvalitású kompozícióikat. Ezt a művészetet részben a magas, vagy stílusos művészet mintáinak követése jellemzi, de legerősebben a vallási ortodoxia jelentkezik tartalmában. Technikai és formai jellegzetessége, a szorgalmi elemek, a kitartás és a türelem túlsúlya. így jellegénél fogva — a készítő invencióitól függően — hol a hagyományos népművészet körébe tartozik, hol a barkácsolás irányába fejlődik. Lényegét azonban mindig rituális, vagy oktató valláserkölcsi célzata határozza meg. A kolostormunkákban megnyilvánuló vallási ortodoxia, a XVIII. század első felének talán legtipikusabb ideológiai jelenségének számít. Magyarországon a török kiűzése után, jelentős katolikus expanzió tapasztalható, ami a szerzetesrendek, elsősorban a jezsuiták közreműködésével ment végbe. A katolikus többség és a hatalmi helyzet lehetőségei egyértelműen megszabták, hogy az ortodoxia melyik ága hathatott a legszélesebb körben. A katolikus egyház a jezsuiták vezetésével, szervezetten és sokoldalúan propagálta ideológiáját, differenciáltan juttatta el különböző társadalmi szintekre, valamennyi lehetséges műfaj segítségével. Ennek hatásával a művelődés minden szférájában találkozhatunk, így a vizuális megnyilvánulások körében is. A barokk fontos eredményei közé tartozik, hogy sikerült stílusát és felfogását, a feudalizmus minden társadalmi rétegével elfogadtatni. Az uralkodó osztály örömmel azonosult a céljait képviselő eszmékkel, de ugyanakkor mindent elkövetett, hogy az alsóbb rétegeket belenyugvó alázatra nevelje. Ennek érdekében irányította a figyelmet a falusi barokk templomok, a prédikációk, a csodatévő képek, ereklyék és kegyhelyek, 3. DUNDES Alan meghatározása szerint „folk"-nak vagy népnek nevezhetünk minden olyan embercsoportot, amely legalább egy közös összekötő tényezővel rendelkezik. HOPPAL Mihály 1981. 7-30. 4. PL: HALLER, Reinhard 1980.; FUSCH, Alfred 1968.; WILDHABER, Robert 1967. 63-72. 5. Jerabek terminológiai korrekciójában összefoglaló fogalomként használja a NÉPI KÉPZŐMŰVÉSZETI KULTÚRA kifejezést, amely a hagyományos és a jelenkori népművészet formáin kívül tartalmazza az: amatőr művészetet, naiv művészetet, foglalkozási és társadalmi csoportok művészetét, tömeg és folklórgiccset, triviális művészetet, barkácsolást és a jelenkori képzőművészeti aktivitást. JERABEK, Richárd 1980. 137-154. 302